Fotó: Today’s Catholic
Pio atya 1913. július 15-én levelet írt egy Annita nevű lánynak. Ebben tanácsokat ad neki – és nekünk – arról, hogyan viselkedjünk az őrangyallal, miként fogadjuk a belső hangokat, és hogyan imádkozzunk.
„Jézus leánya!
Szíved legyen mindig a Szentháromság temploma! Jézus növelje lelkedben a szeretet tüzét, és mindig mosolyogjon rád, ahogyan minden lélekre, akit kedvel. Szűz Mária mosolyogjon rád életed minden eseményében, és pótolja bőségesen a földi anya hiányát!
A te jó őrangyalod őrködjön mindig feletted, ő legyen a vezetőd, aki irányít az élet zord ösvényein. Őrizzen meg mindig Jézus kegyelmében, és támogasson kezével, hogy meg ne botolj valami kőben. Szárnyai védelmezzenek a világ, az ördög és a test csábításaitól.
Légy nagy hódolattal iránta, ó, Annita, a jóságos angyal iránt. Milyen vigasztaló a gondolat, hogy ott áll mellettünk egy lélek, aki a bölcsőtől a sírig soha egy pillanatra sem hagy magunkra, akkor sem, amikor vétkezünk. Ez a mennyei lélek vezet bennünket, barátként, testvérként védelmez.
Végtelenül vigasztaló tudni azt, hogy ez az angyal szüntelenül imádkozik értünk. Istennek ajánlja minden jó cselekedetünket és mindent, amit teszünk, sőt, a gondolatainkat, a vágyainkat is, ha tiszták.
Kérlek, ne feledkezz meg erről a láthatatlan társról, aki mindig jelen van, mindig kész meghallgatni, és még inkább megvigasztalni minket. Ó, milyen kedves meghittség, ó, milyen örömteli társaság ez, bárcsak megérthetnénk! Legyen mindig lelki szemeid előtt, gondolj gyakran az angyal jelenlétére, mondj köszönetet neki, imádkozz hozzá, és légy mindig jó társa. Nyílj meg előtte, bízd rá fájdalmaidat, és mindig óvakodj attól, hogy megsértsd pillantása tisztaságát. Tudd ezt, és vésd jól az elmédbe. Ő annyira finom, olyan érzékeny! Hozzá fordulj a legnagyobb szorongások idején, és megtapasztalod majd, milyen jótékony hatással lesz rád.
Soha ne mondd, hogy egyedül vagy az ellenségeiddel vívott harcban; soha ne mondd, hogy nincs egy lélek sem, aki előtt megnyílhatsz, akiben megbízhatsz. Nagy tapintatlanság lenne ez e mennyei hírnökkel szemben.
Ami a benső hangokat illeti: ne aggódj, légy nyugodt! El kell kerülnöd, hogy megérintsék a szívedet. Ne tekintsd fontosnak ezeket, mutatkozz közönyösnek, ne vesd meg, de ne is szeresd vagy áhítsd ezeket a dolgokat. Mindig ezt válaszold e hangokra: »Jézus, ha te vagy az, aki szólsz hozzám, mutasd meg tettekben, mutasd meg szavaid hatásában, vagyis a bennem lévő szent erényekben.«
Hajolj meg az Úr előtt, és bízd rá magad, a szent kegyelem segítségével fordítsd minden energiádat az erények gyakorlására, és aztán engedd, hogy a kegyelem működjön benned Isten tetszése szerint. Az erények azok, amelyek megszentelik a lelket, és nem a természetfeletti jelenségek.
Ne téveszd el, hogy mely hangok jönnek Istentől. Ha Isten a szerzőjük, annak az egyik legfőbb jele, hogy amint meghallod e hangokat, rögtön eltöltik a lelkedet félelemmel és zavarodottsággal, végül pedig isteni békével. Ezzel szemben azok a hangok, amelyek szerzője az ellenségünk, kezdetben megtévesztő biztonságérzetet adnak, és ezt követően jelentkezik bennünk a zavarodottság, a kifejezhetetlen rossz érzés.
Én egyáltalán nem kételkedem abban, hogy bizonyos hangok Istentől erednek, de nagyon óvatosnak kell lennünk, mert az ellenség sokszor szól közbe a saját hangján. Ám ettől nem kell megijedned: olyan próbatétel ez, amelyen a legnagyobb szentek és a legragyogóbb lelkek is keresztülmentek, pedig ők nagyon kedvesek voltak az Úr szemében. Csak arra kell figyelned, hogy ne higgy könnyen e belső hangoknak, különösen akkor, ha azt akarják megmondani, hogyan cselekedj, mit kell tenned. Óvatosnak kell lenni, és annak az ítéletére bízni ezeket, aki vezet téged, az ő ítéletében megnyugodhatsz.
Jó tehát, ha nagy elővigyázatossággal és alázatos, kitartó érdektelenséggel fogadjuk az ilyen hangokat. Ehhez tartsd magad, és akkor minden arra szolgál, hogy növekedj az érdemekben az Úr előtt. Légy nyugodt a lelkedet illetően, Jézus nagyon szeret téged, igyekezz válaszolni erre a szeretetre azzal, hogy egyre növekszel az Isten és az emberek előtti szentségben.
Imádkozz hangosan is, nem jött még el az ideje annak, hogy abbahagyd. Alázatosan és türelemmel viseld a nehézségeket, amelyeket ezzel kapcsolatban megtapasztalsz. Légy készen arra is, hogy el kell szenvedned a szétszórtságot, a sivárságot, és semmiképpen ne hanyagold el az imádságot és a meditációt. Ez az Úr műve, szívesen beszélget veled a lelki fejlődésed érdekében.
Bocsáss meg, ha most lepihenek. Isten tudja, milyen fáradságos volt számomra megírni ezt a levelet. Nagyon rossz az egészségem, imádkozz sokat, hogy az Úr szándéka az legyen, hogy mihamarabb megszabadítson ettől a testtől.
Megáldalak a jó Francescával együtt. Azt kívánom, hogy Isten karjai közt éljetek és haljatok meg! Pio testvér”
Forrás: Papaboys.org
Fordította: Thullner Zsuzsanna
