Fellépései előtt imádkozik – Plácido Domingo, a hatvannyolc éves spanyol sztár tenor a Frankfurter Allgemeinen Sonntagszeitungban március 15-én megjelent nyilatkozata szerint minden fellépése előtt Szent Cecíliához, a zene védőszentjéhez fohászkodik; de nem a sikerért, hanem azért, hogy meg tudjon felelni az operaszerzők csodálatos zsenijének. (KNA)
Joshua Bell koncertjével kezdődik az idei tavaszi fesztivál a Művészetek Palotájában. Az amerikai hegedűvirtuóz azon az 1713-ban készített Stradivarin játszik, amely egykor Bronislaw Huberman tulajdona volt. A hangszert 1936-ban, a New York-i Carnegie Hallból lopták el a lengyel művésztől, és csak fél évszázaddal később, 1987-ben került elő. A hányatott sorsú „troppo rosso” krimibe illő históriáját Frédéric Chaudiére
Gogol születésének kétszázadik évfordulóján – „A nevetés sokkal jelentősebb és mélyebb, mint gondolják. …az a nevetés, amely az ember derűs természetéből fakad. A lélek mélyén ott buzog a nevetés örök forrása… Nincs igazuk azoknak, akik azt mondják, hogy a nevetés felháborító. Csak az felháborító, ami sötét, a nevetés pedig derűs.
Haydn-kiállítás az Iparművészeti Múzeumban – Joseph Haydn halálának kétszázadik évfordulója, illetve az ennek kapcsán meghirdetett kulturális évad keretében az Iparművészeti Múzeum bemutatja az Esterházy-gyűjtemény legszebb, zenével, illetve az osztrák zeneszerzővel kapcsolatos darabjait – mechanikus, zenélő szerkezeteket, órákat, automatákat, kottákat, hangszereket, képző- és iparművészeti tárgyakat. A kortárs művészet és a modern technika eszközeit bevonva a Haydn és az idő címet viselő, március 22-én nyílt kiállítás alkalmat ad arra is, hogy a látogató elgondolkodjon a zenei idő és az emberi élet fogalmáról, a múlt élővé tételéről, az idő mérhetőségéről.
A Szent Pál-év hivatalos bezárásakor, június 29-én fejeződik be az a verseny, melynek során január 25. óta minden lapszámunkban három kérdést teszünk fel kedves Olvasóinknak.
Bemutatták a Kereszténydemokrácia Magyarországon című dokumentumfilmet – Amikor véget ért a vetítés Budapesten, az Uránia Nemzeti Filmszínházban, annak az egyszerű, szinte már közhelyes megállapításnak az érvényességét láttam igazolva, amely szerint a jelen nem érthető meg a múlt ismerete nélkül.
Biztosan előfordult már, hogy egy-egy festmény előtt elgondolkoztak azon, vajon a középkor festői miért ábrázolták oly izmosnak a gyermek Jézust. Válaszként felmerülhetett a szükséges anatómiai ismeretek hiánya, illetve a festői ismeretek szűkössége.
Az ikon mint képi kifejezőeszköz képes arra, hogy a „felfoghatóval visszaadja a felfoghatatlant, az ábrázolhatóval az ábrázolhatatlant”.
