Kell ünnepelni a zenét? Talán nem, hiszen bárhol, bármikor szólal meg, a jó zene mindig önmagát ünnepli… A léle( k/g)zetvételnek sem állítunk külön emléknapot. No, de mindegy, Maurice Fleuret francia zenetudós egyszer csak felvetette, hogy a nyári napfordulót köszöntsék mindenütt zenével.
Nyolcvanéves lenne Tüskés Tibor – A balatonszárszói versrandevún, ahol írók, költők szóltak öregek és fiatalok irodalmi jelenlétéről, nem feledkeztek meg azokról sem, akik rendszeres résztvevői voltak a szárszói versünnepnek, ám már égi magasokba emelkedtek. Fodor András, Simon Ottó, Takáts Gyula, Tüskés Tibor…
Negyven éve hunyt el Fekete István – A könyv tavaly télen akadt a kezembe. Végtelen és szürke január volt, amelyben az ember estefelé bekucorodik a házba, és elalvás előtt még olvasna valamit. Áll a polc előtt, és egyszer csak ráakad egyre, amiről tudja, még dolga van vele.
Ismét kisebbfajta szenzáció a Művészetek Palotájában: Anne-Sophie Mutter – a Pittsburghi Szimfonikus Zenekar koncertjének szólistájaként – először lépett fel Budapesten; méghozzá Brahms D-dúr hegedűversenyével.
Találkozás Brigitte Fassbaenderrel – Az 1970-es, 80-as évek egyik legkiválóbb mezzoszopránja, Brigitte Fassbaender sorra hódította a Metropolitant, a Covent Gardent, a Scalát, a San Franciscó-i operát, Bécset, Salzburgot… ARózsalovag, Trisztán és Izolda, Carmen, Werther, A denevér „elképzelhetetlen” lett volna nélküle; közben Liszt, Richard Strauss, Brahms, Milhaud, Mahler, Schubert dalestjeivel is járta a világot.
Milyen lány az, aki regényt olvas?! A negyvenes évek szorgos, kispolgári világában hangzott el ez a kérdés. Jószívű, de szigorú nagyanyám volt az, aki így feddte meg olvasni szerető bakfis anyámat. Ő ezért asztalfiókból olvasta Az arany embert, hogy aztán a vaskos kötetet nagyanyám közeledő lépteire könnyűszerrel bármikor eltüntethesse. Anyám könyvekért folytatott lánykori harcának is köszönhetem, hogy a mi családunkban szabad volt olvasni. Sőt, az olvasás gyakran jelentette magát a szabadságot.
A közelmúltban Oslóban megrendezett Eurovíziós Dalfesztivál győztese, egy tizenkilenc éves lány a fináléban is taizéi keresztet hordott a nyakában, úgyanúgy, mint korábbi fellépésein is. Lena Meyer-Landrut sikerét üdvözölte a franciaországi taizéi közösség is, amelynek körében két évvel ezelőtt egy hetet töltött el.
„A kövek, a virágok, a madarak, majd az emberek és az angyalok fokozatok, kapcsolódási pontok a Teremtő felé. E skála során jelentkezik a zene és az ének, mint kísérő jelenség, mint a Végtelen Szépség sarki fénye. A katolikus gimnázium fúvósait így hallgassuk! Felfelé segítenek. Köszönet érte.”
