Szinte hallom a Fernandel által megszemélyesített plébános, don Camillo hangját, ahogy felpanaszolja Urának: „Meddig tűröd még, hogy ez a festett hajú, sminkes álarca alól erőltetetten mosolygó milliárdos vénember, aki szardíniai villájában nem átallott menyecskékkel cicázni, Hozzád hasonlítsa magát?”
Kilencedik alkalommal rendezték meg Egerben az MKPK Migrációs Irodájának szervezésében, valamint a Ceferino Ház közreműködésével a cigánypasztorációs konferenciát, melynek idén Boldog Ceferino üzenete a család évében címet adták. A találkozót Ternyák Csaba egri érsek nyitotta meg.
Az egyházi év végére, Krisztus Király vasárnapjára egy kis meglepetéssel készültünk. Az elmúlt másfél évben az Új Ember szerkesztőségében talán a leggyakrabban használt szó a megújulás volt. Talán egy lakásfelújításhoz hasonlítanám mostani életünket, hiszen úgy kell „kipofoznunk” meglevő otthonunkat, lapunkat, hogy a felállványozott épületben élünk, dolgozunk, és hétről hétre megjelenünk. Így lassabb, nehézkesebb a feladat megoldása, de remélem, a végeredménynek mindannyian – olvasók és újságírók is – örülni tudunk.
Szuromi Szabolcs Anzelm kánonjogász-professzor, premontrei szerzetes a Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE) új rektora szeptember 1-jétől. Az elmúlt öt évben széles körben elismert felsőoktatás-irányítási tapasztalatra tett szert, például az Akkreditációs Bizottság tagjaként.
Szélesre tárul a kórterem ajtaja, a főorvos jött érdeklődni frissen műtött betege felől. Már húzza is be maga előtt az ajtót, nem szeretné zavarni az intim pillanatot. A kórház átmeneti lakója éppen ekkor veszi magához a szentostyát.
Régóta vagyok az Új Ember olvasója, és ha mindent nem is olvasok el benne, de mindent átnézek. Talán cikk még annyira nem érintett meg, mint a múltkori, Miért?! című.
Az utóbbi hetekben ismét a csillagok foglalnak le, ha esténként az erdőaljon rovom az esti utat, s eltűnök a világ elől. Miért izgatnak e fénypontok? A természet körbefordul égtájak, évszakok szerint, ezek a jelek igazítanak el, hol tartunk.
A természet minden áldott ősszel megrendezi a nagy lombtalanítást – a Fővárosi Közterület-fenntartó Zrt. pedig a nagy lomtalanítást. Ahogy rendesen, idén is bedobták postaládámba a duci borítékot, amelyben négy oldalon keresztül, budapesti szinten több tonna papír elpocsékolásával értesítenek azokról a tudnivalókról, amelyeket már évek óta tudok.
