Örömteli, hogy fiatalokat is vonzott az az emlékülés, amelyet – a somogyi megyehét eseményeinek egyikeként – a doni áttörés hetvenedik évfordulója alkalmából rendeztek meg a kaposvári vármegyeházán, január 11-én. Az ünnepi eseményen Szakály Sándor történészprofesszor Magyarország II. világháborús részvételéről beszélt, emléket állítva a „rosseb bakáknak” is – ahogyan a somogyi katonákat emlegették –, akik embertelen körülmények között vívták élet-halál harcukat.
A tízmilliós lakosságszám hazánkban egyfajta lélektani határnak számít, így nem csoda, hogy az utóbbi hetekben számos fórumon előtérbe került a kérdés: vajon az új évben vagyunk-e még ennyien. A múlt esztendő első felének statisztikai adatai ugyanis azt jelezték, hogy az idei év elejére valószínűleg a bűvös tízmilliós szám alá csökken a népesség. Vagyis a születési, halálozási és bevándorlási mutatók alapján alighanem be kell vallanunk: a beharangozott világvégét ugyan túléltük, de bizony még a korábbiaknál is kisebb nemzetté lettünk, mondhatni törpévé.
Világ-nézet katolikus szemmel
A moldáv liberális politikusok azt javasolták, hogy a többségében ortodox vallású országban a karácsonyt január 7-e helyett a jövőben december 25-én ünnepeljék. A moldáv ortodox papok egy része, joggal, felháborodásának adott hangot. Sohasem szerencsés, és általában ellenérzést szül, ha a politika beleavatkozik az egyház dolgaiba, s különösen visszatetsző, ha egy ennyire régi hagyományt és identitást érintő kérdésben foglal állást. Ugyanakkor a tiltakozók sajnálatos módon túl messzire mentek, ugyanis olyan átkot szórtak mindazokra, akik december 25-én emlékeznek meg Krisztus születéséről, amelyeket hallva az emberben – akár hívő, akár nem, akár katolikus, akár ortodox – egyszerűen megfagy a vér.
Világ-nézet katolikus szemmel
Öntözés nélkül elszáradnak a gyökerek. Pedig a fejlődés új modelljének a testvériségen és a javak megosztásán kell alapulnia, az ingyenességen és az ajándékozás logikáján – hangsúlyozta a szentatya béke világnapi üzenetében. Az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa (CCEE) megállapította: Európa társadalmi gyökereit a szolidaritás jelenti.
Szita Bencéért is fut a nagybátyja…
A Don menti harcok befejezésének hetvenedik évfordulója alkalmából, Agg József prépost áldásával indul útra Kaposvárról, a Hősök templomától az a két futó, akik vállalkozásukkal a II. világháború magyar – köztük somogyi – áldozataira kívánják felhívni a figyelmet. A Hende Csaba honvédelmi miniszter fővédnökségével szervezett emlékfutás résztvevőire az április 18-i rajtot követően ezer kilométeres táv vár. Az úti cél Voronyezs, ahova a tervek szerint május 9-én érkeznek majd meg.
A hét kérdése
Hetvenedik évfordulója alkalmából ezekben a napokban emlékezünk meg a doni áttörésről. Magyar katonáink életáldozata történelmünk fontos része. Hende Csaba honvédelmi minisztert arról kérdeztük, hogy a katonasírok gondozásán túl mit tehet Magyarország a hősök emlékének megőrzéséért.
– Ez az év a doni áttörésre való emlékezésen túl is bővelkedik történelmi évfordulókban. Számos különböző rendezvénnyel készülünk az egyes események méltó megünneplésére, felelevenítésére. A legtöbb, amit a hősök emlékezetének megőrzéséért tehetünk, az, ha megismerjük a múltat, megértjük és átéljük azoknak a magyar katonáknak a történetét, akikre egy lehetetlen feladatot bíztak, de – és ezt sem szabad elfelejtenünk – súlyos veszteségek árán végül kitörtek az oroszok szorításából.
A jászberényi állatkertben az ott dolgozók kezdeményezésére több mint tíz évvel ezelőtt menhelyet hoztak létre azoknak a gólyáknak az ellátására, amelyek betegségük vagy sérülésük miatt, esetleg legyengült fizikai állapotuknál fogva nem tudtak útra kelni társaikkal. A természetet tisztelő, jó érzésű jászsági emberek – még a tél beállta előtt – azóta is beviszik az állatkertbe az itt rekedt madarakat, akik szakszerű ápolói felügyelet mellett nyerhetik vissza erejüket. A gondos ápolásnak köszönhetően jó néhány példánynak esélye van arra, hogy felépülése után újra kirepülhessen a szabadba, míg más állatoknak – maradandó fogyatékosságuk miatt – itt, a Jász-Nagykun-Szolnok megyei rehabilitációs központban kell tölteniük életük hátralévő részét.
Teremtésvédelem
A televízió egyik sportcsatornáján erőemberek küzdenek a győzelemért. Nagydarab, kigyúrt testű férfiak a versenyzők, hatalmasra duzzadó izmaik megfeszülnek. Százkilós, betonnal töltött hordókat hajigálnak, kamionokat vontatnak, óriási vasgolyókat emelgetnek. Teljesítményük lenyűgöző a nyápic néző számára. Az elképesztő mennyiségű izomtömeg taszít is, ugyanakkor el is gondolkodtat. Nyilván nem egyik napról a másikra erősödtek meg ennyire ezek az emberek. Sok időt tölthettek napi edzésekkel, medicinlabdázással, futással, speciális súlyzózással, hasonlókkal.
