Az 1978-ban elhunyt francia jezsuita teológus, François Varillon szerint a feltámadás nem egy holttest újraéledése, hanem gyökeres átalakulás. Arról le kell mondanunk, hogy elképzeljük ezt az átalakulást. Hitünk része. De Szent Pál figyelmeztet: „Ha Krisztus nem támadt fel, a hitünk hiábavaló.”
Krisztus feltámadása olyan hitbeli esemény, amely egy történeti tényt hordoz magában. Történetiségéhez hozzátartozik az apostolok tanúságtétele: látták Jézust azután, hogy meghalt a kereszten. Az apostolok tanúságtételének történeti értéke van. Ugyanakkor jelent valamit, ami nem is lehet történeti valóság: a halálból az örök életre való átmenetet.
Senki sem látta Jézust, amint kilép a sírból, győzelmének fényében. Ez a misztériumot a mítosz szintjére szállítaná le. A feltámadás nem valamiféle csodás esemény, amit el kell ismerni, hanem olyan jelek sorozata, amelyek hitre ösztönöznek. A megjelenések ilyen hitre ösztönző jelek voltak.
A feltámadt Jézus teste átalakult, és „szellemi testté” vált. Ezt a „szellemi testet” sem tudjuk elképzelni. Nem légnemű test. Teljes mértékben test, és ugyanakkor teljes mértékben szellemi.
„Mindnyájan elváltozunk – hirtelen, egy szempillantás alatt, a végső harsonaszóra.” (1Kor 15). „Hiszek Uram, segíts hitetlenségemen!”
