Király Gábor polgármester ünnepi beszédében többek között a következőket mondta: „Fekete István életének közel három meghatározó évét töltötte a mi kis községünkben. A falu előkelőségei élénk társadalmi életet éltek, gyakran meghívták az írót is. Ezeken az összejöveteleken ismerkedett meg a szeretett hölggyel, Piller Edittel, a bakócai belgyógyász főorvos lányával. Szerelem szövődött közöttük, érzéseikről hosszú levelekben vallottak egymásnak. 1929. december 12-én kötöttek házasságot a bakócai római katolikus templomban. A szerelmen túl Bakóca azért is volt meghatározó számára, mert munkája során ismét lehetősége nyílt arra, hogy visszatérjen a természethez. Kora hajnalban kelt, lóháton járta be az uradalmat. Az erdőből, a földekről hazatérve gyakran ragadott tollat, hogy élményeit, megfigyeléseit feljegyezze a természetről és az itt élő emberekről. Büszkeséggel tölt el, hogy önéletrajzi regényében, a Ballagó idő című művének egyik részletében dédapámmal, Király Ferkóval, a számadó juhásszal beszélgetett az író.”
Bodó Imre, a dombóvári Fekete István Múzeum alapítója és a kulturális egyesület elnöke felolvasta ifjabb Fekete István Chicagóból küldött köszöntőlevelét, melyből szintén idéznék: „Bakóca kisgyermekkorom óta ismert és szeretett szó volt nálunk, melyet szüleimtől beszélgetésük közben gyakran hallottam. Tudom, hogy Bakóca szép emléke örökké élt a szívükben, és mindketten érezték, hogy negyvennégy éves kapcsolatuk alatt igazán boldogok csak itt voltak.”
Jómagam megemlítettem, hogy nagy magyar írónk életét és munkásságát talán hamarosan hungarikummá nyilvánítja az országos Hungarikum Bizottság, amelynek a döntésére várunk. Megjegyeztem továbbá, hogy Fekete Istvánnak ez a hetedik emlékhelye az országban, és nincs még egy magyar író, akit annyi helyen tisztelnének, mint őt.
Az emlékszobát Király Gábor, a település polgármestere adta át a nagyközönségnek. Az előtérben elhelyezett vendégkönyvbe sokan írtak be elismerő szavakat, méltatva, hogy ez a kis baranyai település az összefogás révén csodákra képes.
B. I.
