Jacques Pantaléon, a későbbi IV. Orbán pápa után ismerkedjünk meg azzal, akinek valójában köszönhetjük az Eucharisztia főünnepét. Szent Julianna többféleképpen szerepel a szentek névsorában (Cornillon-i, Lüttichi). A Hágai Nemzeti Könyvtárban található latin nyelvű életrajza szerint Julianna 1192 körül született a Lige és Fléron melletti Rétinne-ben. Szülei nem voltak gazdagok, sem nemesek. Nővérét Ágnesnek hívták. Ötévesen (1197) nővérével árvaságra jutottak, és a lige-i leprások Mont Cornillonon lévő ispotályába (leprosarium) kerültek, amelyet az ágostonosok tartottak fenn. Sapientia nővér, a kolostor priorája maga vállalta a két lány nevelését és felügyeletét. Julianna már korán nagy érdeklődést mutatott Szent Ágoston és Szent Bernát művei iránt. Fejből imádkozta a Zsoltárok könyvét, az Énekek énekét és Szent Bernát húsz beszédét. Kivételes zenei tehetségnek bizonyult. 1206-ban lépett a kolostorba, és tizenhárom évesen letette fogadalmát (1207). 1210-től kezdődően látomásai voltak az Oltáriszentséggel kapcsolatban, mégpedig a Holdat látta teljes fényében, amelyet átlósan egy sötét csík szelt ketté. Később megértette, hogy a Hold az Egyházat és annak éves liturgikus ünneplését jelképezi, amelyből hiányzik egy ünnep. 1230-ban Julianna lett a kolostor priorája. Ekkor tanácskozott két nővérrel – az egyikük Boldog Lige-i Éva volt –, majd pedig Lausanne-i Jánoshoz fordult, hogy kikérje véleményét. János körültekintően járt el, felvette a kapcsolatot Lige püspökével, valamint Saint-Cher-i Hugóval és Jaques Pantaléonnal.
