Nemcsak a közös ebéd fejezte ki egy új életstílus szükségességét – rizst, zöldségeket, salátát és gyümölcsöket, gyümölcslevet és vizet szolgáltak fel –, hanem inkább a világbéke Istenben gyökerező spirituális alapjainak megvallása.
Bár gondosan ügyeltek arra, hogy a vallási közömbösségnek még a látszatát is elkerüljék – a különböző vallások képviselői külön termekben imádkoztak –, a testvéri találkozás és párbeszéd megnyilvánulásai, a békéért érzett közös felelősség összefűzte a vendégeket.
A résztvevők, akik XVI. Benedek pápa meghívásának tettek eleget, majdnem kétszer annyian voltak, mint a negyedszázaddal ezelőtti találkozón. Sajnálatos epizód volt a kairói Al-Azhar Egyetem sejkjének, Ahmed Mohamed el-Tayebnek a távolmaradása, aki a szunnita muzulmánok számára az egyik fontos tanító tekintély. Ott volt viszont négy párbeszédre kész agnosztikus filozófus, jeléül annak, hogy elmélyülni látszik a nem hívőkkel folytatott párbeszéd.
