Ezen a napon imádságainkkal és temetőlátogatásainkkal különféle búcsúkat nyerhetünk az elhunytak javára. – Szent Ambrus püspök így vigasztal minket, amikor testvérének, Satyrusnak a haláláról ír: „Krisztus nem akart a haláltól menekülni, és minket sem tudott volna semmi mással jobban megmenteni, mint éppen halálával. Így tehát az ő halála mindenki élete lett.” A halotti misék prefációi az örök életről és a dicsőséges feltámadásról szólnak. „A boldog feltámadás reménye Krisztusban ragyogott föl nekünk, és így, bár megszomorít a halál kényszere, az ígért örök élet megvigasztal minket. Mert híveid élete, Urunk, megváltozik, de meg nem szűnik, és amikor halandó testünk enyészetnek indul, lelkünket a mennyben örök otthon várja.” A római kánonban pedig így könyörög értük az egyház: „Emlékezzél meg, Urunk, szolgáidról és szolgálóidról, akik a hit jelével előttünk távoztak el az élők sorából, és a béke álmát alusszák. Kérünk, Urunk, hogy nekik és minden Krisztusban elhunyt hívőnek add meg a boldogságot, a világosságot és a békét a te országodban.” Napi fohászunk legyen értük: Nyugodjanak békében!
