A hét szentje

Páduai Antal előkelő szülők gyermekeként született Lisszabonban. Fernando névre keresztelték. Tizenöt éves korában szülővárosa ágostonos kanonokrendi kolostorának szerzetese lett. Amikor azonban közössége belesodródott a portugál király és a portói püspök közti viszályba, elhagyta szülővárosát, és áttelepült a coimbrai Santa Cruz-kolostorba. Zavartalan békességet keresett a teológiai tanulmányokhoz és a papságra készüléshez.
Fernando találkozott azok­kal a ferences testvérekkel, akik a kolostor ajtajánál koldultak. Ennek hatására megszületett benne a vágy, hogy a szegények közösségében éljen. 1220-ban csatlakozott hozzájuk. Felvette szegényes ruhájukat, keresztnevét pedig templomuk védőszentje, Remete Szent Antal nevére cserélte.
Egy ünnep alkalmából egyiküknek váratlanul beszédet kellett mondania, mivel a szónok megbetegedett. Antalra esett a választás. Bevallotta, hogy gyakorlottabb a konyhai edények mosogatásában, mint Isten igéjének hirdetésében, a püspök azonban bátorította, így végül mégis beszélni kezdett, egyszerűen, mégis nagyon hatásosan, eltelve a Szentlélekkel. A nép elbűvölten hallgatta, elöljárói pedig meglepődtek rendkívüli felkészültségén, Szentírás-ismeretén. Észak-Itáliába küldték, hogy a tévtanítók ellen prédikáljon. Vándorprédikátorként faluról falura, városról városra járt, és a katolikus tanítást hirdette a szegénységről.
Az Egyháztól eltávolodottak fellegvárába, Riminibe is bemerészkedett. Tömegeket nyert meg prédikációval és vitával. Köztük volt Bonillo is, aki harminc éven át az egyik szekta főnöke volt. Rendtársai arra kérték Antalt, hogy őket is képezze ki erre a munkára. Így Assisi Ferenc megbízásából megalapította rendjének első tanulmányi házát Bolo-
gnában.
1224-ben Dél-Franciaországba, Mont­pel­lier-be ment, amely a katolikusok központja volt. Itt is, majd Toulouse-ban is sikerrel folytatta szolgálatát a teológia tanáraként és szónokként. Mindenben a szeretet vezérelte, ennek ékes bizonyítéka, hogy prédikációs feljegyzéseiben egyetlen bántó szó sem található a tév­ta­nítók ellen.
1227-ben visszatért Észak-Itáliába. 1231-ben, Padovában mondott böjti beszédei különösen sokakat vonzottak. Az emberek már éjszaka odaözönlöttek, úgyhogy nem akadt megfelelő méretű templom, Antalnak a szabadban kellett prédikálnia. Utána gyónni tódult a tömeg. Padova és környéke megváltozott: halálos ellenségek békültek ki, adósokat engedtek szabadon, uzsorakamatokat és jogtalanul szerzett javakat adtak vissza, rengeteg bűnöző tért meg.
Antal alig harminchat évesen hunyt el.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..