Michael, aki a Down-szindrómások nagykövete Írországban, média irányultságú aktivistának tartja magát, aki a sorstársait és más fogyatékossággal élőket sújtó előítéletek ellen küzd. „Magamra koncentrálok, nem a fogyatékosságomra. Ezért írtam meg ezt a könyvet, és ezért vagyok most itt” – nyilatkozta.
A Vatikáni Rádiónál végezhető gyakornoki munka ötlete két évvel ezelőtt fogant meg benne, amikor édesanyjával részt vett Rómában az olasz Down-szindrómások szövetségének egy rendezvényén, és megismerkedett Sean Patrick Lovettel, a Vatikáni Rádió angol adásának vezetőjével. Michael feltette neki a kérdést: alkalmaztak-e valaha Down-szindrómás gyakornokot a Vatikáni Rádiónál? Lovett közölte vele, hogy a Vatikáni Rádiónál egyáltalán nem foglalkoztatnak gyakornokokat, majd fölajánlotta neki a médium történetének első gyakornoki pozícióját.
A kéthetes gyakorlat alatt Michael rádióműsorok készítésében vett részt, és cikkek írásában segédkezett. Remekül érezte magát, bár az első héten – saját bevallása szerint – elég ideges volt: „Úgy éreztem, nincs egy gondolatom sem, minden olyan gyorsan történt. Aztán belerázódtam. Megismertettek mindegyik osztály munkájával. (…) Mindenki nagyon kedves volt, engem láttak, nem a fogyatékosságomat.”
Kiskorában – legalábbis akkor úgy tűnt – Michael előtt is a szokásos lehetőségek álltak: speciális általános iskola és középiskola, utána pedig egy műhely. Michaelnek azonban más tervei voltak: „Az nem az én utam. Én tele vagyok ambícióval” – mondta.
Édesanyja úgy gondolta, támogatnia kell fia elképzeléseit: „Mondhattuk volna: sosem írja meg azt a könyvet, az csak egy álom. (…) A speciális iskolában meg se próbálták írni-olvasni tanítani a gyerekeket. Én pedig úgy gondoltam: ha valami fontos Michael számára, az éppen az, hogy tudjon írni-olvasni. Úgyhogy átírattam egy általános tantervű iskolába.”
Michael édesanyja kiemelte: a Down-szindrómás gyerekek szüleit bátorítani kell, hogy merjenek nagyra törni – a csillagokig, és tovább!
VR
