Az evangélium arról tudósít bennünket, hogy nagy népsokaság követte Jézust, hiszen jó hallgatni őt. Annyira nekik való, amit mond, hogy megnyugszik az emberek szíve, és könnyen fellobban bennük a szeretet Isten iránt.
Természetesen számos indíttatástól vezérelve lehet szeretni Istent: elmenni oda, ahol tanít, és meghallgatni a szavait, mert érdekes, mert szeretnék valamit megtudni, és meg akarom vizsgálni, hogy amit mond, az tényleg igaz-e, helytálló-e, tetszik-e nekem. A kérdés valójában ez: ki képes fölismerni Isten akaratát? Mit kíván valójában az Úr? Ezt halljuk a mai olvasmányban: „Melyik ember képes felismerni az Isten akaratát, és ki tudja elgondolni, mit kíván az Úr?” „Csak a bölcsesség által menekültek meg.” (Bölcs 9,13–18)
Jézus tanítása igaz, hallgatása igazságra vezet. Jézus tanításának megtartása megkívánja a követését is. Nem csak hallgató vagyok, nem csupán meghallok valamit a tanításából, hanem arra hív, hogy hozzá hasonlóan gondolkodjak, cselekedjek. Akarjak vele lenni és akarjak ott lenni, ahol ő van. Ez a követésének alapja.
E kapcsolatban – amely a követésben mutatkozik meg – természetesen ott van az emberi tervezés, átgondolás, okosság is. „Mert ha valaki közületek tornyot akar építeni, vajon nem ül le előbb, hogy kiszámítsa a költségeket: van-e miből befejeznie?” (Lk 14,28) Jézus követéséhez szükségszerű egyfajta megfontoltság, ugyanakkor mindennél inkább megkívánja az emberi készséget, ami begyakorolt ráhagyatkozás, bizalom.
A kereszt logikája szerint a megfontoltság szükséges, de a készség nem elkerülhető. Nem lehet olyan tapasztalatunk, okosságunk vagy bölcsességünk, amely nélkülözhetné a kereszt logikáját – az elvesztés és életre támadás dinamikáját –, a radikális Krisztus-követést.
„Aki nem veszi fel keresztjét, és nem követ, nem lehet a tanítványom” (Lk 14,27). „Aki közületek nem mond le mindenéről, amije csak van, nem lehet a tanítványom” (Lk 14,33).
Nem könnyű a követése, de az okosság, a megfontoltság, az emberi tudás, a tapasztalat, a bölcsesség és a kereszthordozás készsége együtt jelenti a Krisztushoz tartozást.
A tanítvány az ura kezét figyeli (Zsolt 123), készséges, és vele akar lenni, mert mindennél jobban szereti.
