Fotó: Merényi Zita
Nehéz szívvel engedtük el Stella Leontin atyát mennyei Atyánkhoz. S mint régi barát, keresem, kutatom a szavakat, ha egy ilyen gazdag életút egyáltalán szavakba önthető. Bevallom, nehezen találom. Éppen ezért nem az életútra szeretnék visszatekinteni, hanem összeszedem azokat a fogódzópontokat, melyek megmutatják, milyen hálásak lehetünk Isten felszentelt papjának életéért.
Vácon ismertem meg mint a Hétkápolna lelkészség vezetőjét és püspöki szertartót. Kivételes adományt kapott Istentől a szónoki képesség terén. Már káplánkorában nagyon sokakat vonzott izgalmas, színes, magával ragadó előadása, prédikációja. Nagyon sokfelé hívták szerte az országban.
Hálásak lehetünk Istennek intelligens, szerető, empatikus, szerény és büszke egyéniségéért. Szerény volt és büszke. Ez a büszkeség ugyanakkor nem önmagára irányult, hanem Mesterére, akitől a sok, szinte felsorolni is nehéz talentumot kapta. Egy volt ezek közül a szerénysége is.
Rend volt benne és körülötte. Keze nyomán kivirult a váci Hétkápolna kegyhely, nemcsak fizikailag szépült meg, hanem lelki oázist is jelentett nagyon sokak számára. Ez a rend megnyilvánult pontosságában, megbízhatóságában, precizitásában, elköteleződésében, odaadottságában, fegyelmezettségében is. A belső rend hatotta át mindennapjait, és ez sugárzott át a környezetére. Mindez annak köszönhető, hogy az imádság embere volt. Közös kirándulásokon, nyaralásokon a zsolozsma, az elmélkedés, az elcsendesedés jelentette számára a megújulás forrását.
Együttérző, figyelmes, empatikus személyisége a kispapnevelésben teljesedett ki. Akiknek tanára, lelkivezetője volt, azok nagyon sokat kaptak szíve gazdagságából.
Szerette a szépet, az igényeset. Mindez megmutatkozott a festészet, a zene, a színház, az opera, egyáltalán a művészet szeretetében. Lenyűgözte a tiszta szépség, amely mögött Istent mint minden harmónia atyját csodálta.
Lelkigyakorlatai, előadásai, amelyekre mindig igényesen, alaposan felkészült, az ország minden pontjáról vonzották a felüdülni vágyókat.
Ugyanakkor az ő életéből sem hiányzott a kereszt, a szenvedés. Nehezen engedte el Vácot, szeretett Hétkápolnáját. A testi-lelki szenvedésben vált igazán Krisztushoz hasonlóvá.
Csendben, diszkréten távozott el tőlünk, űrt, de fényt is hagyva maga után. Krisztus fényét, akinek hirdetője, megjelenítője volt.
Hűségben szolgálta az Egyházat. Ha kellett, szenvedett érte. A jó harcot megharcolta, a pályát végigfutotta, a hitet megtartotta és átadta. Kérjük számára az igaz élet koronáját (2Tim 4,7–8).
Stella Leontin lelki üdvéért Beer Miklós váci megyéspüspök a vigaszt adó, engesztelő szentmiseáldozatot február 26-án, kedden 11 órától mutatja be a váci székesegyházban. A szentmise után a székesegyház kanonoki kriptájában helyezik örök nyugalomra Stella Leontin atyát.
Gáspár István nagymarosi plébános, az Országos Lelkipásztori Intézet igazgatója
