Egy kereskedő fiaként született. Húszévesen belépett Chaumousey ágostonos kanonokjai közé. Négy év múlva pappá szentelték, és ismét Pont-Moussonba küldték tanulni. Miután doktorált, visszatért Chaumousey-be, és igyekezett megváltoztatni az áporodott szellemet. Ellenlábasai azonban menesztették.
Három plébániát ajánlottak neki. Mattaincourt-t választotta. A Vogézeknek ez a falva részben kálvinista hitű volt. Fourier Péter harminc éven át tevékenykedett itt plébánosként, és áldásos munkája csakhamar meghozta gyümölcsét. Testvérületeket alapított, vallásoktatást tartott, a távolmaradókért még a kocsmába is elment. Különösen sikeres volt az általa alapított biztosítópénztár. Aki nehéz helyzetbe került, a pénztártól kölcsönt vehetett fel, amelyet csak akkor kellett visszafizetnie, ha jobbra fordult a helyzete.
Úgy gondolta, a gyermekek oktatásának ingyenesnek kell lennie. Hívei között volt négy fiatal lány, akik elfogadták vezetését. Közéjük tartozott Alix Le Clerc, a későbbi Jézusról nevezett Mária Terézia nővér. Először egy kolostorba küldte őket Poussey-ba, hogy a szerzetesélettel ismerkedjenek, majd tanítónővé képezte elhivatott növendékeit. Aztán leányiskolát nyitott a településen. Oktatási módszerei bámulatosan korszerűek voltak. A leányok olvasni, írni és számolni tanultak, és gyakorlati képzést is kaptak.
Fourier a más vallásúak iránti nyitottságával messze megelőzte korát. Sohasem használta a korban közkeletű eretnek szót. A nővérek lelkére kötötte, hogy a protestáns gyermekekkel barátságosan bánjanak. „Ne engedjék meg a többi gyermeknek, hogy ugrassák őket! Ne beszéljenek rosszallóan a vallásukról, hanem ha valamennyi tanulóhoz beszélnek, mutassák meg, mennyire jók és okosak hitünk előírásai” – írta nekik.
Azt akarta, hogy apácái elsősorban tanítónők legyenek. Ezzel az egyházjogászok merev ellenállásába ütközött. Hosszú küzdelem után sikerült kijárnia a Miasszonyunkról nevezett ágostonos kanonisszák általa alapított közösségének elismerését, de több dologban meg kellett hajolnia a kor elvárásai előtt.
Püspöke 1625-ben népmissziók tartásával bízta meg. Beszédeiben arra is kitért, hogy a katolikusoknak komoly felelősségük van az egyházszakadásban.
Toul püspöke azzal a nehéz feladattal bízta meg, hogy reformálja meg Franciaország ágostonos kanonokjainak életét. Ez mindenféle ellenállás dacára sikerült neki. Kedves plébániájáról csak 1632-ben mondott le – miután a kanonokok általános elöljárójává választották.
Lotaringia, amely korábban független hercegség volt, Franciaországhoz került. Fourier Péter magára vonta Richelieu bíboros neheztelését, és száműzetésbe kellett mennie. Négy éven át élt Felső-Burgundia szabad grófságában egy női rend kolostorának papjaként. Itt is hunyt el. Halála után egy évvel holttestét Mattaincourt-ba szállították, sírjához ma is sokan elzarándokolnak.
