Mint láthatatlan szellemörvény és a kiáltás most
Is magába fúl és a kitárt tétova kéz felel ha nézem
Mert ez a pillanat éppúgy véges és végtelen mint
Múltam megannyi gyötrelme öröme igen ez a
Pillanat csak a szembenézésre születik míg árulón
Oldalgó szenvedésem nem találja a kijáratot
Igen csak a szembenézés és az öntudat a tudása
A mindenségnek mert már nagy vagyok
És ez a rám tekeredő tüll-fojtás eltűnhet
Ha megállok mert a szembenézés Veled
Lábadhoz vándorlás el nem hagyható
Emelj fel most mint annyiszor a pillanat
Tied és enyém most e szó.
