Utunkat az ország déli részén fekvő kikötővárosban, Porsgrunnban kezdjük. Százéves fatemplomának bejáratánál lengyel, angol és portugál nyelven olvasható az egyházközségi tájékoztatás. A kikötővárosban és környékén élő 1600 katolikus ugyanis közel nyolcvan nemzetiséghez tartozik. A harmincnyolc éves Raidar Voith plébános vasárnapi miséjén megtelnek a padok, mise után pedig beszélgetés következik a templom előtt és a közösségi házban. A bevándorlók egyháza bizony rászorul külföldi támogatásra ebben a gazdag országban. Voith plébános autóját is egy segélyszervezettől kapta, pedig arra nagyon rászorul, hiszen hívei közül sokan száz-százhatvan kilométerre laknak a templomtól. Plébániája területén öt (részben evangélikus) templom, illetve kápolna áll a távoli hívek rendelkezésére. Autó nélkül egyszerűen képtelen volna ellátni feladatait. Az oslói katolikus püspökség számára nehezen megoldható, hogy minden közösséghez legalább havonta egyszer eljusson egy pap. A püspöki helynök, Arne Kirsebom korábban három évig Argentínában dolgozott, ezért is igyekszik bázisközösségeket létrehozni, a szükséghelyzetben bevezetni a pap nélküli istentiszteleteket. Tapasztalata szerint az idősebbek hamarabb elfogadják ezeket, mint a fiatalok. Notodden városában a katolikus közösség szinte kizárólag vietnami, a nyolcvanas években szinte mindannyian csónakokkal menekültek el hazájukból, a kormány egyházüldöző politikája miatt. Bernt Eidsvig oslói püspök arról tájékoztat, hogy hitelt érdemlő adatok szerint Norvégiában ugyan a katolikusok száma összesen 50-60 ezer, a fővárosban mégis – az átmeneti munkát vállalókkal, a be nem jelentett munkásokkal együtt – akár 220 ezerre is felmegy a katolikusok száma. Az állam azonban csak a regisztrált egyháztagok arányában juttat államsegélyt az egyházaknak.Míg vidéken a szétszórtan élő katolikusok közötti távolságok nehezítik a lelkipásztori munkát, addig a fővárosban viszont a sokféle nemzetiségű katolikus bevándorló. Oslóban két katolikus egyházközség van. A Szent Olav-templomban vasárnaponként tizenhárom szentmisét mutatnak be, a Szent Hallvard-templomban pedig hetet norvégül, lengyelül, vietnami, tamil és még néhány nyelven… A templom főleg a lengyel misén bizonyul kicsinek, kint állnak az utcán is.
Nemrég lengyel papok érkeztek, akik azonban még nehezen tudnak nyelvileg beilleszkedni, olykor lengyelül miséznek, ami a többi nemzetiség számára idegen. Hajlamosak a lengyel hagyományok érvényesítésére a modern norvégiai templombelsőkben. Oslóban nemrég katolikus papnevelő szeminárium létesült. Itt nyernek képzést az evangélikus államvallásból áttért értelmiségi fiatalemberek – akik korábban angliai papnevelő intézetekben készültek hivatásukra. Korábban, például 1960-ban mintegy ezer kórházi beteget ápoltak katolikus szerzetes nővérek. Most sajnos egyetlen katolikus betegápoló nővér sincs a kórházakban. Az egyetlen, kölni születésű Hildegard Koch domonkos nővér szociálpedagógus, pszichológus, képzett teológus, mintegy nyolcvanfőnyi kör tanácsadója. Trondheim az ország közepe táján fekvő város. Itt épült fel Szent Brigitta nővéreinek új kolostora. Az épület igazi lelki-szellemi központként működik majd – számos vendégszobával, előadóteremmel. Tíz nővér fogja vezetni, akik Mexikóból, Indiából, Olaszországból, Lengyelországból és Svédországból jönnek. A közelben, Tautra szigetén, egy középkori ciszterci apátság romjainál 2006 óta az Egyesült Államokból jött kilenc trappista nővér él. Szappanokat, krémeket állítanak elő, és kolostoruk üzletében értékesítik ezeket. A franciaországi Citeaux apátságából pedig négy trappista szerzetes települt le hatvan kilométerre Tautrától. Földművelő munkájuk segíti őket a lakossággal való kapcsolatteremtésben.
Norvégia nyugati partjának kulturális nagyvárosában, Bergenben az 1873-ban alapított Szent Pál katolikus iskolának háromszáznegyven tanulója van. Norvégiában egyébként négy katolikus iskola működik. A bergeni katolikus gimnázium 2013-ban indul.A sarkkörtől északra fekvő Bodo városában is van egy kolostor. Ebben jelenleg egy domonkos nővér egyedül él. Az egykori ifjúsági központ ma katolikus iskola. 2004-ben történt alapításakor tizenkét tanulója volt, ma már ötvenkettő. Öt év múlva már tízosztályosként kilencven – természetesen nem csupán katolikus vallású – gyermek iskolája lesz. Így él egy gazdag ország szegény, bevándorló egyháza, amelyben, mint cseppben a tenger, szinte az egész világegyház megmutatkozik sokszínűségében és tettrekészségében.
