2. Mai testvéri találkozásunk egy új, szükséges lépés az egység felé, amelyre csak a Szentlélek vezethet el bennünket: ez a jogos különbözőségben megvalósuló szeretetközösség egysége. A VI. Pál pápa és Athénagorasz pátriárka között itt, Jeruzsálemben váltott békeölelés sok évszázad csöndje után előkészítette az utat egy rendkívüli jelentőségű gesztushoz: az 1054-es kölcsönös kiközösítés visszavonásához és az egyház emlékezetéből való kitörléséhez. Tudatában annak, hogy még nem értük el a teljes szeretetközösség célját, ma ismételten megerősítjük elkötelezettségünket, hogy együtt haladunk tovább a teljes egység felé.
3. Vágyunk arra a napra, amikor végre közösen veszünk részt az eucharisztikus lakomán. Mint keresztényekre az a feladat vár ránk, hogy felkészüljünk az eucharisztikus szeretetközösség ezen ajándékának fogadására. Hogy elérjük ezt a célt, amelyre reményeinket irányítjuk, kinyilvánítjuk a világ előtt Isten szeretetét, s ezáltal megismernek majd bennünket, mint Jézus Krisztus valódi tanítványait.
4. A teológiai párbeszéd, amelyet a nemzetközi vegyes bizottság folytat, alapvető hozzájárulást jelent e célhoz, a katolikusok és ortodoxok közötti teljes szeretetközösség kereséséhez. Ezért ismételten leszögezzük, hogy a teológiai párbeszéd nem egy legkisebb közös nevezőt keres, amelynek alapján kompromisszum köthető, hanem sokkal inkább annak az igazságnak az elmélyítésére alapoz, amelyet Krisztus adott egyházának. Ez a közös kutatás nem távolít el bennünket az igazságtól, inkább az ajándékok kicserélése révén eljuttat majd bennünket a Szentlélek vezetésével a teljes igazságra.
5. Bár még úton vagyunk a teljes szeretetközösség felé, már most kötelességünk, hogy közös tanúságot tegyünk Isten mindenki iránti szeretetéről, együttműködve az emberiség szolgálatában, különös tekintettel a személy méltóságának védelmére életének minden szakaszában, a házasságon alapuló család szent mivoltára, a béke és a közjó előmozdítására és a világunkat továbbra is sújtó nyomorúságokra adott válaszra. Elismerjük, hogy szüntelenül szembe kell néznünk az éhséggel, a nyomorral, az írástudatlansággal, a javak egyenlőtlen elosztásával. Kötelességünk, hogy erőfeszítéseket tegyünk egy igazságos és emberi társadalom közös építésére, amelyben senki sem érzi magát kizártnak vagy kirekesztettnek.
6. Bűnbánóan elismerjük bolygónk igazságtalan kizsákmányolását, amely vétek Isten szemében. Ismételten leszögezzük felelősségünket és kötelességünket, hogy táplálnunk kell az alázat és a mértékletesség iránti érzékenységet, hogy mindenki érezze a teremtett világ tiszteletben tartásának szükségességét, és gondosan megőrizze azt.
Megerősítjük közös elkötelezettségünket, hogy felébresztjük a lelkiismereteket a teremtett világ megőrzését illetően; felhívást intézünk minden jóakaratú férfihoz és nőhöz: törekedjenek kevesebb pazarlással és nagyobb józansággal járó életmódra.
7. Sürgető szükség van továbbá a keresztények közötti hatékony és elkötelezett együttműködésre abból a célból, hogy mindenütt megvédjék a hit nyilvános megvallásához való jogot, valamint a méltányos bánásmódban való részesülés jogát. Erre való tekintettel arra buzdítunk minden keresztényt, hogy mozdítsanak elő hiteles párbeszédet a zsidósággal, az iszlámmal és a többi vallási hagyománnyal.
8. Jeruzsálem Szent Városából kívánjuk kifejezni közös, mély aggodalmunkat a Közel- Kelet keresztényeinek helyzetét illetően, valamint azért a jogukért, hogy hazájuk teljes jogú állampolgárai maradhassanak. Bizalommal fordulunk imánkkal a mindenható és irgalmas Istenhez a Szentföld és az egész Közel-Kelet békéjéért. Különösen imádkozunk Egyiptom, Szíria és Irak helyi egyházaiért, amelyek nagyon keményen szenvedtek a közelmúlt eseményei miatt. Mély meggyőződésünk, hogy nem a fegyverek, hanem a párbeszéd, a megbocsátás és a kiengesztelődés jelentik az egyetlen lehetséges eszközt a béke megvalósítására.
9. Felhívást intézünk a keresztényekhez, valamennyi vallási hagyomány híveihez és minden jóakaratú emberhez, hogy ismerjék fel az idő sürgetését, amely arra szólít, hogy keressük az emberi család kiengesztelődését és egységét, a jogos különbségek teljes tiszteletben tartásával, az egész emberiség és a jövő nemzedékeinek javára.
10. Miközben e közös zarándoklatot végezzük azon a helyen, ahol egyetlen Urunkat, Jézus Krisztust keresztre feszítették, ahol meghalt és feltámadt, alázattal bízzuk az örökké szűz Mária közbenjárására jövőbeli lépteinket azon az úton, amely elvezet bennünket a teljes egységre, és ajánljuk Isten végtelen szeretetébe az egész emberi családot.
