A kiállítás jól elegyíti az asszonyalakok bemutatását a vallási vonatkozásokkal. A fejedelemasszony típus első alakja Bethlen Gábor (1613–1629) első felesége, Károlyi Zsuzsanna. Felügyelte a gazdálkodást, s ő is, másokhoz hasonlóan, „a férjük által rájuk bízott feladatokat hajtották végre”.
I. Rákóczi György (1630–1648) hitvese talán a legismertebb fejedelemasszony. Lorántffy Zsuzsanna alakja közismert a magyar művelődéstörténetből. Utolsó fejedelemasszonyként Apafi Mihály (1661–1690) hitvesét, Bornemissza Annát jegyezte föl a história.
Az erdélyi fejedelemség fennállásának mintegy százötven esztendejében többségében református fejedelmek uralkodtak. Bár Izabella római katolikus volt, fia, János Zsigmond (Szapolyai János gyermeke) többször váltott felekezetet – nyilván hatalmi-politikai meggondolásokból. 1562-ben tért le a katolikus hitről, s tért át lutheránusnak, majd kálvinista lett, végül 1569-ben unitárius.
Báthory Istvánnal kezdődött a katolikus Báthoryak kora (1571–1613). Ő hívta be a jezsuitákat Erdélybe. A református Bethlen Gáborral kezdődött Erdély aranykora, amely 1660-ig tartott. Különösnek tűnik, de ő is hívott be jezsuitákat Erdélybe, miközben támogatta a románok református hitre térítését, a Biblia román nyelvű fordításának elkészítését.
A bonyolult kort jól áttekinthetően bemutató kiállítás igazi rendhagyó történelmi kurzust nyújt a látogatónak. S az ökumené jegyében egymás mellett vonultatja föl a tárgyalt időszak kiemelkedő vallási személyiségeit, többek között Heltai Gáspár reformátort, Dávid Ferencet, az unitárius egyház alapítóját, Pázmány Péter és Káldi György jezsuitát (előbbi esztergomi érsek lett), Szenczi Molnár Albert reformátust, Kájoni János ferencest, Misztótfalusi Kis Miklós reformátust.
Az Ikonok és orosz liturgikus tárgyak a keleti egyházi világ mélységeibe engednek betekintést. A különböző kereszttípusok történeti áttekintése után az ikonokat csodálhatjuk meg, ezeket „az ablakokat az örök világra”. S ne feledjük a figyelmeztetést: a legszebb ikon az élő ember, a mi feladatunk, hogy ikonná váljunk, Krisztus képmásává.
A Francia, itáliai és osztrák miseruhák az esztétikai élményen túlmenően megismertetnek minket a liturgikus öltözék kialakulásával. A miseruha a X. századra formálódott át a római esőköpenyből, majd idővel rövidült, s a barokk korban nyerte el hegedű alakját.
Fotó: Elmer István
