A pápa péteri szolgálata ünnepélyes megkezdése alkalmából mutatott be szentmisét a bíborosokkal, és – mint jezsuita, aki Assisi Szent Ferenc nevét választotta – Jézus Társasága és a ferencesek legfőbb elöljáróival.
Derűs, egyszerű és szerény magatartását megismerve nem hangzott szólamnak, inkább hiteles programnak: „Soha ne feledjük, hogy az igazi hatalom a szolgálat. A pápának is, ahhoz, hogy gyakorolja hatalmát, egyre inkább előre kell haladnia abban a szolgálatban, amelynek ragyogó csúcspontja a kereszten van. Követnie kell Szent József alázatos, konkrét, hitben gazdag szolgálatát, és hozzá hasonlóan szélesre kell tárnia karját, hogy megőrizze Isten egész népét, és befogadja szeretettel és gyöngédséggel az egész emberiséget.”
Kinek ne volna szüksége a remény világosságára? Ferenc pápa arra biztat mindnyájunkat, hogy szürke világunkban nyissuk meg a reménység látóhatárát mindenki számára. Tudjunk másokra figyelni, mások iránt részvéttel lenni.
Észrevették, hogy váratlanul megállította a fehér, nyitott autót, leszállt, és megcsókolt egy fogyatékkal élő hívőt, vagy személyesen üdvözölt valakit?
Azt ugyan nem számolhattuk meg, de jelentették, hogy százharminc küldöttség vett részt a szentmisén, más vallások képviselői és politikai vezetők, köztük harmincegy államfő, a magyar küldöttség élén Áder János köztársasági elnök.
A pápa anyanyelvén köszöntötte a magyar delegáció tagjait: „Isten éltesse!” (Buenos Airesben, úgy látszik, magyar híveit is látogatta.) I. Bartholomaiosz konstantinápolyi pátriárka jelenléte különösen fontos ökumenikus szempontból.
Észrevették első megnyilatkozásaiból, hogy lelkipásztor pápánk van? Röviden, élénken, gesztusokkal nyomatékosítva beszél. Könnyű lesz rá figyelni.
