E gazdag tartalmú mondat számos utalást tesz, melyeknél érdemes kissé elidőzni. Az első mindjárt a lusztráció fogalma, amely magyarul tisztítást, megtisztítást jelent. Lusztrációval jelölte többek között az antik római vallás a tisztátalanná lett személyek megtisztítását, például mensest vagy halott érintését követően. De így nevezték az újszülöttek megtisztítását is az ártó szellemektől. A lusztráció szertartásának erotikus jellege arra vezethető vissza, hogy a görög mitológiában a hajnali páráról úgy gondolták, az a Hold ajándéka, amellyel megtermékenyíti a földet, s ennek következtében sarjadnak a növények. A tisztulást és megtermékenyítést jelképező permethintés rítusa tehát ott húzódik az európai hagyományokban, s elér egészen a modern időkig, amikor a higiénia és a megtermékenyítés is gyakran megfosztatik misztikus dimenzióitól, és pusztán technikai eljárássá szűkül.
A vízzel vagy mással való permethintés azonban nem csupán az antik európai kultuszokban fedezhető fel, hanem Európán kívül is. Az észak-amerikai omaha indiánok között szárazság idején a Buffalo Társaság tagjai megtöltenek vízzel egy nagy teknőt, majd négyszer körültáncolják. Ezek után szájukba vesznek egy keveset a vízből, és permetező esőt imitálván a levegőbe spriccelik. Így remélik a szimpatetikus mágia logikája szerint, hogy amit ők elvégeznek a vízzel emberi módon, kicsiben, azt elvégzik az égiek, isteni módon, nagyban, és megnyitják az ég csatornáit. A Nigéria bizonyos régióiban honos tiv vallásban pedig az ellenségek kiengesztelődésének egyik rítusa úgy zajlik, hogy a felek vizet vagy sört vesznek a szájukba, majd permetezve kifújják, jelezvén, hogy vége a haragnak. Hasonlóan tesznek gyakorta a kenyai taiták is, mert úgy tartják, hogy a víz vagy a sör permetezése elhárítja a veszedelmet.
Amikor a kereszténység kialakította rituális, liturgikus gyakorlatait, akkor a legősibb formákra és gesztusokra támaszkodott, s feltöltötte ezeket azzal a sajátos hittartalommal, amely alapján a keresztelést vízzel végzi, s a szenteltvíz permetezésével fejezi ki épületek vagy személyek megtisztítását, Istennek ajánlását. Anépi hiedelmek alapformái képezik az emberiség kultúrájának őshumuszát. Ezek jelennek meg számos mai rítusban, s ugyanezek a különböző vallások mai liturgiáiban, kifejezvén az ember ősi vágyát a tisztaságra és a termékenységre.
