viselem helyette bámuldozva én
évezrek súlyát, ükös alakokat,
s a fontosabbat csak néha sejteném.
Lelkek csapása özön–zivatarban,
szél szólt, te beszéltél… (keress más eget!)
– világforgatók lángperzselt talajban
Alva élek, várok, tőletek már távol…
mint ítélt egykor korhadt fegyvered
– dús üzenet csonka másvilágból.
