Vers (lak)cím nélkül

 

 Életem maga a megnyitott tér,

S az eső a nyakamba csorgás –

Palackba zárt tablettás boldogság segít,

Ha rámtör a szorongás

 

Falak nélküli sorsom szobáján

Akárki megvetőn, közönnyel

Kopogtatás nélkül jár át.

 

Számukra mit sem jelent – tudom

Fájdalmam, önérzetem, dacom

 

Egy célom volt csak: a megtartó felejtés

De kell legyen valahol menekvés

Túlélni. Mit is? Már magam sem tudom.

Templomba járok. Imádkozom.