Tenni a szegényekért, nemcsak beszélni erről

 

Szent Jakab apostol levelének sorai is vezérelték őt:

„Mit használ, testvéreim, ha valaki azt mondja, hogy hite van, de tettei nincsenek? Vajon a hit üdvözítheti-e őt? Ha pedig egy testvér vagy nővér ruhátlan és szükséget szenved a mindennapi élelemben, valaki pedig közületek azt mondja neki: »Menj békében, melegedjél és lakjál jól!« – de nem adjátok meg neki, amire a testnek szüksége van, mit fog ez használni? Így a hit is, ha tettei nincsenek, halott önmagában. De azt mondja valaki: »Neked hited van, nekem pedig tetteim vannak.« Mutasd meg nekem hitedet tettek nélkül, és én megmutatom neked a tettekből a hitemet.” (Jak 2,14– 18)

A hit évében vizsgáljuk meg az életünket, hogy a mi hitünk vajon sziklára épült-e. Élő-e a hitem? Milyen képet mutatnak a hitemről tetteim?

Az egyház küldetése az evangelizációra és a diakóniára, vagyis Isten Igéjének hirdetésére és a szeretetszolgálatra alapozva indult el Jeruzsálemből az első pünkösdkor. Az apostoli korban fontosnak tartották, hogy a hit jeleit a szolgáló szeretet tetteiben is megtapasztalhassa a keresztényeket figyelő világ.
Ma is kíváncsian nézi a világ, mit tesznek Krisztus követői életünk aktuális problémáival kapcsolatosan. A gazdasági világválság idején olykor nyíltan is nekünk szegezik a kérdést: Tesztek is valamit a szegényekért, vagy csak beszéltek a szeretetről? A Krízisprogram keretében két éve küzd a katolikus karitász az egyház nevében a megnövekedett elszegényedés ellen. Élelmiszeren és ruhaneműkön túl sok más módon is támogatja az egzisztenciális krízishelyzetbe került családokat. Segít az adósságcsapdába jutottaknak visszaköttetni a villanyt, a gázt, a vizet. Hozzásegíti a gyógyszerükhöz azokat, akik azon töprengenek, hogy egyenek, fűtsenek, vagy kiváltsák a szükséges orvosságokat. Tűzifával támogatja a hidegben a rászorulókat, iskolakezdési támogatással segíti a családokat, és ott áll a hajléktalanok mellett is, segítő kezet nyújtva feléjük Jézus Krisztus példája nyomán, az egyház nevében.

Szentatyánk, XVI. Benedek pápa a november 4-ei úrangyala imádsághoz kapcsolódó elmélkedésében mindenszentek ünnepére utalva a következőket mondta: „A szentek azok, akik – az isteni kegyelemre bízva magukat – igyekeznek megélni a szeretet alapvető parancsát. A szeretetet az tudja egészen megvalósítani, aki mély kapcsolatban él Istennel, mint ahogy egy gyermek is az anyjával és apjával való jó kapcsolatból kiindulva válik képessé, hogy szeressen másokat. A szeretet mindenekelőtt nem parancs, hanem ajándék, egy olyan valóság, amelyet Isten segítségével megismerünk és megtapasztalunk, hogy mint egy mag, bennünk is kihajthasson, a mi életünkben is növekedhessen.” A pápa külön kiemelte: ha a szeretet mélyen gyökerezik az emberben, akkor képes azt is szeretni, aki nem érdemli meg – ahogyan Isten is tesz velünk. Istentől tanuljuk meg, hogy a másik embert ne csak a saját szemünkkel nézzük, hanem az ő szemével, Jézus tekintetével is lássuk.

Amikor megnyílunk a másik felé, elébe megyünk, készségesen fordulunk felé, akkor Isten felé is kinyílunk, megérezzük jóságát: „Isten szeretete és a felebarát szeretete elválaszthatatlan egymástól, kölcsönösségi viszonyban vannak egymással” – tanította XVI. Benedek. Hozzátette: „Az Eucharisztiában Jézus ajándékul adja nekünk ezt a kettős szeretetet, amikor önmagát adja, hogy ezzel a kenyérrel táplálkozva úgy szeressük egymást, ahogyan ő szeretett minket.”
A pápa arra hívott minden keresztényt, hogy a felebarát iránti szeretet ragyogó tanúságtétele által legyen képes kifejezni az egyetlen, igaz Istenbe vetett hitét.

A hit éve elején Árpád-házi Szent Erzsébet példája lelkesítsen bennünket, hogy merjük megvallani hitünket a szolgáló szeretet által is. Fedezzük fel környezetünkben a rászorulókat, és tegyünk velük jót, hiszen lelkiismeretünk is erre indít. A Magyar Katolikus Karitász plébániai csoportjainak önkénteseként még hatékonyabban és közösségben tehetjük a jót. Biztatjuk a fiatalokat és a családosokat is, őket is szeretettel várják a karitászcsoportok. Fiatalos lelkesedésükre, kreativitásukra és erejükre nagy szüksége van az egyháznak a szeretetszolgálat teendőikor, ezért bátran jelentkezzenek karitász-önkéntesnek.

Szent Erzsébet ünnepéhez kapcsolódva egyházunk külön is háláját fejezi ki a Magyar Katolikus Karitász minden munkatársának, önkéntesének és támogatójának.
Szeretettel kérjük híveinket, hogy november 25-én, vasárnap perselyadományaikkal is támogassák egyházunk karitatív szolgálatát és munkáját. Ezekből az adományokból tudjuk a nyolcvanéves Caritas Hungarica – Magyar Katolikus Karitász által támogatni a rászoruló magyar családokat, akik egyre nagyobb terheket hordoznak.

A hit évében a szentatya különösen is buzdít minket a karitász, a keresztény szeretet gyakorlására a rászorulók felé: „A hitnek és a szeretetnek szüksége van egymásra.” Nagylelkű adományozásunk és felajánlott segítségünk kifejezi élő hitünket, amely által felismerhetjük „a föltámadott Úr arcát azokban, akik szeretetünket várják”.

Budapest, 2012
Árpád-házi Szent Erzsébet ünnepén
a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia