Pio atya a karjában tartotta a Kisjézust karácsonykor
Fotó: Capuchins.org

 

Joseph Mary Elder kapucinus szerzetes azt írta, hogy pietrelcinai otthonában Pio atya maga készítette a jászolt; gyakran már októberben dolgozni kezdett rajta. Miközben a család birkáit legeltette barátaival, agyagot is keresett, amiből elkészíthette a pásztorok, az állatok és a háromkirályok alakját. Különös gonddal formálta meg a Kisjézust, újra és újra nekilátott, míg azt nem érezte, hogy tökéletes lett.
A gyermek Jézus iránti tisztelet egész életében elkísérte. Egy lelki gyermekéhez írott levelében így fogalmazott: „Amikor a szent kilenced elkezdődik a Kisjézus tiszteletére, úgy érzem, mintha a lelkem újjászületne. Úgy érzem, mintha túl kicsi volna a szívem ahhoz, hogy befogadja mindezt a mennyei áldást.”
Az éjféli mise mindig örömteli ünnepet jelentett Pio atya számára, soha ki nem hagyta volna. Lelkét az égbe, Istenhez emelte a hatalmas öröm.
Többen is tanúskodtak arról, hogy látták a kisded Jézust Pio atya karjaiban.
Renzo Allegri így írja le ezt az esetet: „Rózsafüzért imádkoztunk a misére várva. Pio atya is velünk imádkozott. Egyszer csak valami dicsfényt láttam, és a Kisjézus jelent meg Pio atya karjaiban. Pio atya egészen átszellemült, tekintete a karjaiban fekvő Gyermeken nyugodott, arcát beragyogta a meglepett mosoly. Amikor a látomás eltűnt, abból, ahogyan néztem rá, nyilvánvaló volt számára, hogy mindent láttam. Odahajolt, és arra kért, ne beszéljek erről senkinek.”
Egy hasonló történetet mesélt el Raffaele da Sant’Elia atya is, aki évekig Pio atya szomszédja volt.
„1924 karácsonyán, amikor elindultam a templomba az éjféli misére, a hatalmas és sötét folyosót csak egy kis olajmécses világította meg. A sok árny között ki tudtam venni Pio atya alakját, aki szintén a templomba igyekezett. A szobájából jött, és lassan ballagott a folyosón. Észrevettem, hogy egy fénysugár vonja körbe őt. Amikor jobban megnéztem, láttam, hogy a gyermek Jézust tartja a karjaiban. A földhöz szegezve megálltam a szobám ajtajában, és térdre hullottam. Pio atya továbbment, a ragyogástól övezve. Észre sem vette, hogy ott vagyok.”
Ezek a természetfölötti jelenségek is azt mutatják, milyen mélységes volt Pio atya szeretete Isten iránt; milyen egyszerűség és alázat élt benne, és milyen nyitott szívvel fogadott minden mennyei áldást, amit Isten tervezett számára.
Mi is nyissuk meg szívünket a gyermek Jézus előtt karácsonykor, és engedjük, hogy Isten szeretete eltöltsön bennünket örömmel!

Forrás: Aleteia.org
Fordította: Verestói Nárcisz

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..