Fotó: Lambert Attila
Az iraki Erbílben működő Szalahaddin Egyetem és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE) szervezésében rendezték meg a háromnapos tanácskozást, amelynek védnöke Veres András győri megyés püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke, a PPKE nagykancellárja és Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériuma parlamenti államtitkára volt.
A népirtásokról szóló nemzetközi konferenciát Szuromi Szabolcs Anzelm premontrei szerzetes, a PPKE rektora és Ibrahim Iszmaél Hamáras, az erbíli Szalahaddin Egyetem műszaki fakultásának dékánja nyitotta meg.
A tanácskozás első napján kezdődött angol nyelvű előadás-sorozat keretében több mint harminc – zömében külföldi – szakértő ismertette a népirtásokkal kapcsolatos kutatások eredményeit. Elemzések hangzottak el a napjainkban zajló konfliktusokról is, a keleti keresztények elleni erőszakhullámról, az ISIS tevékenységéről, valamint a jazidi közösség sorsáról. Az utóbb említett vallási kisebbség több tízezer tagját az Iszlám Állam fegyveresei üldözték el észak-iraki lakhelyükről.
A konferencián részt vett és az első napon előadást tartott többek közt Nicodemus Daoud Matti Sharaf, Moszul érseke, a szír ortodox egyház metropolitája és Abna Ermia kopt püspök, a kairói Kopt Ortodox Kulturális Központ elnöke.
A háromnapos rendezvény keretében többek közt szó esett az örmény genocídiumról, az iraki és a törökországi kurdok helyzetéről, a lengyelek ellen 1939 és 1945 között elkövetett náci népirtásról, a Délvidéken 1944–1945-ben zajlott vérengzésekről, a már említett jazidik tragédiájáról, a cigányság holokausztjáról, a Lengyelországban és Magyarországon a náci és a szovjet diktatúra idején zajlott deportálásokról is.
A konferencián előadás hangzott el az iraki kurd Halabdzsa városban 1988-ban a civil lakosság ellen elkövetett legnagyobb vegyi támadásról is. Értesüléseink szerint Ali Osman Ali kurdisztáni tartományi kormányzó háláját fejezte ki, hogy ezúttal Európában is előadás hangzik el a történtekről.
Az iraki legfelsőbb bíróság 2010-ben kimondta: a Halabdzsa ellen 1988-ban elkövetett iraki gáztámadás népirtás volt. A kurdok akkor győzelemként értékelték a végzetes események átminősítését.
A támadás az Al-Anfal hadművelethez kötődik, amelyet Szaddám Husszein és Ali Hasszán al-Majid terveltek ki. A katonai akció során megközelítőleg száznyolvanezer embert öltek meg az iraki erők, és négyezer-ötszáz kisebb települést romboltak le 1986 és 1989 között. A hadművelet célja az volt, hogy urbanizálják az észak-iraki területeket, és a nagyvárosokba telepítsék a vidék kurd lakosságát az erőszakos arabizáció idején. Kurdisztán Törökország, Szíria, Irak és Irán által felszabdalt terület. Az iraki kurdok Irak északi és északkeleti részén élnek. Az Anfal főbb hadműveletei 1988 februárjában kezdődtek, az iraki–iráni háború vége felé. A települések ellen vegyi fegyvereket vetett be a légierő, majd a gyalogság elfoglalta azokat. Az elfogott védőket azonnal kivégezték. A tizenéves fiúkat és a férfiakat, sok esetben a nőket és a gyerekeket is teherautókra rakták, és a dél-iraki sivatagba vitték. Ott sorba állították az embereket és agyonlőtték őket, majd buldózerekkel az előre megásott tömegsírokba tolták a holttesteket. A falvakat ledózerolták, a túlélő nőket, gyerekeket és öregeket szabadtéri táborokba zsúfolták. Nem volt víz, élelem, egészségügyi ellátás és tisztálkodási lehetőség, csak őrtornyok. A legismertebb támadás Halabdzsa városa ellen irányult. Március 16-án Szaddám Husszein erői napalm- és vegyifegyver-támadást hajtottak végre több hullámban. Ötezer ember azonnal életét vesztette, hétezren három napon belül lelték halálukat. A tömeggyilkosság értelmi szerzője Husszein unokatestvére, Ali Hasszán al-Majid volt, akit a 2003-as iraki háború után halálra ítéltek és kivégeztek. Kivégezték a diktátort, Szaddám Husszeint is.
