Kedden, október 30-án délután végre megtörtént, amit a katolikus magyar és világközvélemény évek óta várt, akart és követelt: Mindszenty József bíboros hercegprímás – szabad! A rádióban erről elhangzott hivatalos bejelentést megelőzőleg a keddi tüntetések során sűrűn hangzott el a követelés: „Szabadságot Mindszentynek!”
Kedden este értesítette az Országos Forradalmi Tanács a Központi Szemináriumot, hogy a bíboros hercegprímás szabad, ÁVH-s őrzői elmenekültek, védelméről a nemzetőrség gondoskodik. Mint kiderült, a rétsági páncélos honvédalakulat ajánlotta fel szolgálatait a bíboros hercegprímásnak, aki azután szerdán, október 31-én reggel az ő kíséretükben Budapestre érkezett és azonnal a Várban lévő Úri utcai prímási palotába ment. Itt a kora reggeli órákban szentmisét mondott, majd Szabó Imre budapesti érseki helynök jelent meg nála. A későbbiek során a bíboros fogadta a külföldi újságírókat és a kispapok küldöttségét. Nagy szeretettel szólott a nála tisztelgő kispapokhoz.
– A történelem orgonáján az Isten játszik – mondotta –, a fegyverek zörejéből és zajából kihallatszik a magyar ifjúságnak és munkásságnak szabadságóhaja.
*
Amikor 1948 karácsonyán Mindszenty József bíboros hercegprímást letartóztatták, ez a rettenetes élmény jelképessé magasodott, s a világ közvéleményében és a magyar közvéleményben azt a jelentést kapta, hogy a vallásszabadságra, sőt magára a szabadságra mértek súlyos csapást. Ami azóta történt az az Egyház élén állók részéről sokszor szinte heroikus önuralmat kívánt: hogy az egyre súlyosbodó körülmények és lehetőségek bölcs és körültekintő mérlegelésével megőrizzék Egyházunk belső életét.
A bíboros hercegprímás visszatérése a magyar katolikus Egyház élére most is jelképes és mély értelmű: vallásszabadságunk visszaszerzését jelzi, aminek elvesztése nemzetünknek annyi fájdalmat, megpróbáltatást és erkölcsi kárt okozott. Amivel a magyar katolikus Egyházunk fejét e percekben mindenekelőtt köszöntjük, az a töretlen elhatározásunk, hogy mi, magyar katolikusok élni akarunk szabadságunkkal a haza javára, ezzel a szabadsággal, amelyet annyi vér, a hívő magyarság vére is szerzett. Főpásztorunk és vallásunk szabadságát az evangélium hirdetésére adott szabadságnak, a lelkek nevelésére és megszentelésére adott szabadságnak, a hívő ember, a hívő – és mindig korszerű – magyar ember kimunkálására szánt szabadságnak tekintjük.
A magyar katolikus Egyház híveinek hódolatát tesszük ebben az ünnepélyes pillanatban Mindszenty József bíboros elé.
Bízunk abban, hogy visszaáll belső életünkben a rend, és Egyházunk az ő vezetésével, mint a múltban, úgy az elénk táruló – nagy lehetőségeket, de egyben nagy veszélyeket rejtő – jövőben is megteszi hazánkért a nemes szolgálatát és betölti a magyar lélek megszentelésének magasztos feladatát. (…)
