Mozaik

kézműves vásárral egybekötött, egész napos zenés-mutatványos program a reggeli nagymisével kezdődött, a kétszázötvenötödik születésnapját ünneplő barokk templomban.

E rovat olvasói megszokták, hogy mindig egy-egy növényfajt mutatok be. Nem lesz ez másképp ezúttal sem, ám előtte hírt szeretnék adni egy örömteli kertészeti eseményről – amelyből elsősorban az olvasó profitál.

A köves, kietlen, már-már sivatagos tájak is rejtegetnek lepkecsodákat. Az óvilági sivatagok egy részét télen hó borítja. De tavasszal a hóléből patakok születnek. Ilyenkor a vízmosásokban hetek leforgása alatt fordul a természet télből tavaszba, tavaszból nyárba, majd a hőségben minden kiszáradva várja: nem is az őszt, hanem a tél jótékony hótakaróját.

Egyházi vezetők a Magyar Televízióban – Egyházi vezetők látogattak el június 5-én a Magyar Televízió új gyártóbázisára.

Sokszor szidjuk hazánk fővárosát, mert zajosnak, piszkosnak, lakhatatlannak tartjuk, a benne élő embereket pedig többen megbélyegzik, hogy önzőek, figyelmetlenek, örökké rohannak.

Idősebb olvasóink talán még emlékeznek kedves, vitrinbe való színes porcelánfiguráira, amelyek hozzánk is eljutottak egy-egy nyugati látogatás nyomán. Kis gyertyatartói, festett tányérkái, színes levelezőlapjainak vidám gyermekfigurái a nyugat-európai országokban, és különösen az Egyesült Államokban voltak nagyon népszerűek.

Bár az új nád már szépen zöldell, a nádirigó mégis a közülük kinyúló száraz, tavalyi szálon kapaszkodott, és torkaszakadtából énekelt. „Kara-kara-kit-kit”, ismételgette a nem különösen szép, de a nádvidék tavaszi hangulatát meghatározó strófáját.

1934-ben kezdődött a passiójáték – Európa legcsodálatosabb színpada a Kőhegy. A budaörsi polgárok a legjobb és leghűségesebb közreműködők. A színészek mély játéka valósággá idézi a történetet.