Minden nő egy csoda
Fotó: Merényi Zita

 

A nő lényege titok, csodáljuk, de nem tudjuk megfejteni. A női lét misztérium – kezdte a beszélgetős előadást Papp Miklós görögkatolikus lelkész. – Eszünkbe juthat a Napbaöltözött Asszony szimbóluma, amelyet a Jelenések könyvéből ismerünk; számunkra ez a sokrétű jelkép utal most a női mivolt összetettségére, csodájára. Ne feledjük, hogy egy misztériumról töprengünk!
Somogyiné Petik Krisztina arról beszélt, hogy a történelem során a nőiséggel kapcsolatban kialakultak szélsőséges vélekedések, ideológiák.
Az egyik ilyen közvélekedés szerint a nő rendeltetése, hogy férjhez menjen, és gyermeket szüljön. Problémát jelent, hogy sokaknak ez nem adatik meg, s emiatt súlyos terhet cipelnek, sérül az önértékelésük. Papp Miklós hozzátette, Krisztus mást tanított. Ő azt mondta: „Ki az én anyám és kik az én testvéreim?” Aztán végighordozta tekintetét a körülötte ülőkön, s csak ennyit mondott: „Ezek az én anyám és testvéreim! Aki teljesíti az Isten akaratát, az az én testvérem, nővérem és anyám” (Mk 3, 33–35).
Asztalosné Elekes Szende egy másik szélsőségre figyelmeztetett. Mint mondta, a feminista ideológia mára elfajzott, harcos, bizonyításkényszerrel telített változata nem áll másból, mint a férfiakkal való szembenállásból. Pedig az ipari forradalom óta kinyíltak a lehetőségek a nők számára. A „te minden lehetsz” kimondatlan szlogenje alapján ugyanakkor sok nő számos dologba belefog. Papp Miklós felhívta a figyelmet arra, hogy a nőknek, éppúgy, mint a férfiaknak, azt kellene megragadniuk a lehetőségek tárházából, ami az életpályájukat építi.
A görögkatolikus lelkész arról is beszélt, hogy Jézus mindig tisztelte a nőket: beszélgetett a bűnös nővel, elfogadta az asszonyok támogató jelenlétét, s ezáltal szembement kora felfogásával. VI. Pál pápa kimondta, hogy más vallásokban nincs olyan tisztelete a nőnek, mint a kereszténységben. A Szentháromság léte eleve magában hordozza a különbözőség pozitívumát. A keresztény misszióval a női méltóság tisztelete is terjed.
A mai nők életéről Asztalosné Elekes Szende elmondta: sok szerepben kell helytállniuk. A mai nő egyszerre háziasszony, nagynéni, munkahelyen dolgozik, számos feladatot kell ellátnia. „Van ebben valami gazdagság. A pszichológia azt mondja, a szerepgazdag, komplex identitás életrevaló, mert »több lábon áll«, ugyanakkor megvan a veszélye annak, hogy a teendők sűrűjében az ember szétfeszül, nem tud mindennek megfelelni.”
A beszélgetős előadáson elhangzott, hogy a Biblia tanítása szerint a nőt társul rendelte Isten a férfi mellé. Az oldalborda képe azt fejezi ki, hogy a nő mintegy körülveszi a szívet, amely a korabeli zsidó gondolkodásban az emberi személy középpontját jelképezte. A nő tehát a férfi számára hozzáillő társ, és nem tárgy vagy beosztott, netán oldalkocsi.
A női attitűd egyik jellemzője, hogy alkalmas a másikra való ráhangolódásra, képes meghallgatni, érzelmi támaszt nyújtani, szívesen megéli az intimitást, „lelkizik”.
A katolikus (keresztény) nők számára az előadók azt üzenték, hogy éljenek a Biblia szerint, ne engedjék, hogy tárgynak tekintsék őket, hangsúlyozzák az együttműködés fontosságát. A jólelkű keresztény nő nem akkor jó, ha nem vitázik, ha nem bátor. Sajnos a válóperek többségét nők kezdeményezik, talán mert korábban a házasságukban nem mertek küzdeni, nem szólaltak fel a saját érdekükben vagy azért, hogy jelezzék, nem jó a kapcsolat. Papp Miklós a fiatal lányokat arra bátorította, hogy merjenek vitába szállni a szüleikkel, az apjukkal. A fiatal fiúkat pedig meg kell tanítani arra, hogy tiszteljék a nőket – tette hozzá.
Az Újszövetségben az isteni kegyelem a nő által érkezett a világba – mutatott rá a görögkatolikus lelkész –, és Szent II. János Pál pápa nyomán elmondhatjuk, az anya mosolya teremtő erő. Somogyiné Petik Krisztina ezzel kapcsolatban leszögezte: az anya a gyermeke megszületése után két évig maradjon otthon, akár a karrierjét megszakítva is, szánja rá az időt a gyerekére! Igaz, ez napjainkban kemény üzenetnek számít, de a gyermekkel töltött két év a későbbiekben nem pótolható. Persze ehhez a férj érzelmi támogatása is szükséges.
Asztalosné Elekes Szende beszélt a nők munkába való visszatéréséről is. A mi kultúrkörünkben a nők szívesen vállalnak munkát, és ez jó, hiszen sok bennük a kreativitás, és munkájukkal a tágabb közösség, a társadalom is jól jár.
Szent II. János Pál pápa 1995-ben „a női géniuszról” írt (Levél a nőkhöz), a II. vatikáni zsinat pedig kimondta: az evangélium lelkületével a nők gazdagítják a társadalmat, és erre soha nem látott lehetőségük van napjainkban. A női géniuszra jellemző az empátia, a figyelem a legkisebbre, az elesettre is; a nők mindenkiben az embert nézik.
A szerzetességről is szó esett a Sapientián. Papp Miklós hangsúlyozta, a szerzetesnők vőlegénye Krisztus, érte élve lehet szerzetesnek lenni, nem a világ ellenében, vagy lenézve a világot. Hozzátette: a fizikai anyaság nélkül is megélhető a nőiség.
A női spiritualitás fontos a családanyák számára is. A férj vagy a gyerek Isten elé helyezése bálványimádás. Szakítani kell időt arra, hogy az anya kettesben lehessen Istennel.
A nők biológiai adottságairól szólva elhangzott: agyuk felépítéséből adódóan a nők képesek sok mindent egyben látni, egyszerre többfelé figyelni. Apróságokat is észrevesznek, s ezekre sokáig emlékeznek. Ezzel együtt jár, hogy nehezen tesznek le dolgokat, rágódnak az elmúlt élményeken, vissza-visszatérnek hozzájuk. Erősségük a verbális és a nem verbális kommunikáció, éppen ezért a verbális bűnökben is erősek: csípős megjegyzéseikkel könnyen megbántják a másik embert, szóáradatukkal sarokba szorítják (jellemzően) a férjüket. Hormonális adottságaikkal összefüggésben szeszélyesek, az érzelmek hullámzása jellemző a lelkiállapotukra. Ez nem rosszaság, hanem a női lét velejárója, hiszen ezek a hormonok teremtik meg az életadás lehetőségét is. Amikor a nők mélypontot élnek át (hajlamosak a depresszivitásra), a férfiak feladata, hogy megvigasztalják őket.
A nők egészséges szocializációjához rendkívül fontos az elfogadás, a csodálat, a dicséret, a pozitív üzenetek a szülők, különösképpen az apa részéről. A kislány akkor válik jó nővé, ha az apa értékesnek tartja őt, és ezt ki is mondja („szép vagy”, „meg tudod csinálni”). Isten a nőiséget ajándékba adja és jónak tartja. A kislányok számára édesanyjuk a női modell; átveszik az önértékelését is. A rossz szocializáció azonban a későbbiekben önismerettel hatástalanítható, átírható, de dolgozni kell azon, hogy valaki jó nővé váljon.
A beszélgetős előadás résztvevői egyetértettek abban, hogy a jó nő fogalma titok. Az, hogy valaki mitől vonzó, nehezen meghatározható. Vannak azonban általánosan érvényes szempontok. Ilyen a szépség, ami az ápoltság és a belső harmónia együttese. – A szépség emel, s ezt nem tolakodva teszi, és mindez valamiképpen az Úristennel van összefüggésben, nem csupán az erósszal – mondta Papp Miklós. Éppen ezért nem lehet jellemzője a katolikus nőnek, hogy szürkén puritán. „Nem bűnös az, aki kicsit csinos is!” Somogyiné Petik Krisztina hozzátette: annak a nőnek lesz kisugárzása, aki képes elfogadni az adottságait.
A nőiség további eleme a kapcsolatvágy, a kapcsolatépítés képessége. Ezen a téren az előadók pszichológiai szempontból sem javasolták a házasság előtti összeköltözést. A nő többet lát bele egy kapcsolatba, mint a férfi. Másrészt felhívták a nők figyelmét a csábítás kerülésére (szerzetes, pap, házas férfi esetében). „Isten érti, hogy szeretetre vágysz, de ne legyél csábító!” – mondta Papp Miklós, utalva Jézus és a bűnös nő esetére.
A nőiség egy másik jellemzője a gondoskodás vágya, valamint a szolgálat a mégoly apró dolgokban is (Krisztus is úgy király, hogy szolgálni jött). – A máriás lelkület azt jelenti: engedni, hogy Isten kezdjen valamit velünk, s azután aktivitásba lendülni – hangsúlyozta a görögkatolikus lelkész. Figyeljük meg, hogy először az asszonyok szembesülnek a feltámadás tényével. Mária Magdolna az „apostolok apostola” (Aquinói Szent Tamás).
A Sapientián tartott előadás végén az előadók a hallgatóság bevonásával, együtt gondolkodva válaszolták meg a kérdést, hogy mit tehetnek a férfiak a nők érdekében. Mint kiderült, fontos a nő számára a figyelmesség, az udvariasság, az elismerés, a kedvesség, a beszélgetés, a meghallgatás és a biztonság, valamint az, ha a férfi társnak tekinti őt, és kikéri a véleményét.
Papp Miklós a beszélgetős előadás végén Boldizsár Ildikó gondolatait olvasta fel a nőről mint Isten teremtményéről.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..