A napokban lezárult papság éve nekünk, lelkipásztoroknak lehetőséget adott arra, hogy tisztázzuk hivatásunk lényegét, összes velejáróját, és elővegyük azokat a pápai megnyilatkozásokat, amelyek segítenek igazán elmélyülni papi mivoltunkban. Fontos volt, hogy a hívekben is tudatosítsuk: együtt kell imádkoznunk azért, hogy papi hivatások szülessenek. Az imádság az egyik eszköz, a másik pedig a pap jó példája. Örömmel mondhatom, hogy a szombathelyi Kálvária-templom közössége – amelynek harminchárom éven át voltam gazdája – három papi és több szerzetesnői hivatást adott az egyháznak. Hetvenöt évesen fel kellett tennem a kérdést: hogyan tovább? Gondoltam, nyugdíjba megyek, de Veres András, egyházmegyénk püspöke megkért, hogy továbbra is tevékenykedjem papként azon a plébánián, amelyet augusztus 1-jétől más fog vezetni. Maradok tehát a helyemen kisegítőként, remélem, a hívek örömére. Új helyzet lesz ez. Tudomásul kell vennem, hogy ezentúl nem felelős vezető vagyok, hanem olyan személy, aki feladatokat vállal, és azokat becsülettel, jóérzéssel végzi el. A nyugdíjas évek a lelki élet elmélyítésére is lehetőséget teremtenek, hiszen eddig nemcsak plébánosként működtem, hanem a szombathelyi Martineum Felnőttképző Akadémia igazgatója is voltam, s ezt a hivatalt szintén átadom másnak. A kőkemény menedzsermunkát nem volt könnyű összeegyeztetni a papi hivatással, annak ellenére sem, hogy egyházi intézményről van szó. Ezen munka közben a papi identitás megőrzése szempontjából fontos volt, hogy felelős papi munkát is végeztem a plébánia és közösségépítést terén. Nagy bizalommal, Isten irgalmában bízva tekintek a jövőbe, és teszem azt, amit a mostani élethelyzetben tennem kell. A Notre-Dame kongregáció gondozásában és fenntartásával működik Zalaegerszegen a Mindszenty Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium, ahova nyolcszáz diák jár, nyolcvan pedagógus oktat-nevel. A generális anya felkért arra, hogy a jövőben, nyugdíjas lelkipásztorként segítsek abban, hogy az iskola a rend elindítóinak, Fourier Szent Péter és Alix Le Clerc szellemében működjön. Úgy vélem, hogy a mai világban a pap feladata, hogy megőrizze az identitását, és jelen legyen mások számára. Nem jó, ha olyan feladatot vesz át a lelkipásztor, amely nem az ő „szakterülete”, amelyekre nincs is felkészülve. Az igazi, hiteles pap mély istenkapcsolatban él, s ezáltal lehet jel a világ számára. Szeretném hitelesen képviselni a hivatásomat. Ez a legtöbb, amit tehetek.
