A hajnalka hálás kúszónövény, nevelése nem igényel különösebb szaktudást. Amihez ragaszkodik: a tápdús föld, a gyakori öntözés és a napos fekvésű hely. Egy egész lodzsát zöldbe öltöztethetünk, ha néhány nagyobb cserépbe vagy ládába vetjük el a magokat, és gondoskodunk támrendszerről. Ez állhat földbe szúrt karókból vagy kifeszített zsinegekből.
Mint annyi más dísznövényünk, a szulákfélék családjába tartozó hajnalka (Ipomoea) is Dél-Amerikából került Európába. Kúszó szárú bokor, létezik örökzöld és lombhullató, melegigényes és fagytűrő faja egyaránt.
Az idehaza elterjedt hajnalkákat általában egyéves növényként nevelik, mert gyors növekedésük miatt a tavaszi magvetéssel előállított növény már nyár közepétől ontja tölcséres virágait, miközben szára akár az ötméteres hosszúságot is elérheti. A virág sok színvariációban nyílik, de minden fajtának közös vonása a világos vagy fehér tölcsértorok.
Legegyszerűbb szaporítási módja a magvetés. Tavasszal vessük ládába, előtte azonban áztassuk a magokat kézmeleg vízben 24 órán át! Ezen időszak alatt a kemény maghéj fellazul, megpuhul. Ezután vessük tápdús, középkötött földbe, és szitáljunk rá fél centiméternyi földet. húsz-huszonkét fokon már öt nap alatt is kicsírázhat néhány mag, de akad köztük elfekvő, ezért csak a fejlett palántákat szedjük ki a ládából, a többi magot hagyjuk addig a vetőedényben, míg azok is kibújnak a földből.
Nyáron a szárdugvány gyökereztetésével is lehet szaporítani: tűzzük az arasznyi méretűre darabolt szárrészeket homokkal kevert dús földbe és tegyük a gyökereztető edényt szórt fénybe! Óvjuk a kiszáradástól! Őszre begyökeresednek, ekkor külön-külön cserepekbe kerülhetnek. Az ilyen módon szaporított hajnalka tél elejéig virágzik, feltéve, hogy a késő őszi fagyok előtt világos verandára vagy lépcsőházba viszik a cserepes növényeket. A nyári dugványgyökereztetésnek további előnye, hogy a következő tavaszon jóval korábban virágzik, mint a magból fejlődött növény. A virágzási hajlamot elősegíthetjük azzal, hogy nyár végéig hetente tápoldattal is megöntözzük. Tekintve, hogy a hajnalka levelein keresztül sok vizet párologtat, gyakran kell locsolni. Legjobb, ha a cserép vagy a láda alá nagyobb alátét-edényt teszünk, ahonnan a gyökérzet fel tudja szívni a vizet. Ügyeljünk arra, hogy a cserép földje mindig nyirkos legyen! Nincs az a vízmennyiség, amit meg ne „inna”, ezért az sem baj, ha a nyár folyamán mindig van víz az alátét-edényben.
