„Fogtuk egymás kezét, nem tudtunk betelni az örömmel”
Fotó: Lambert Attila

 

Eszter és Bori négy hónapja látták meg a napvilágot. A kétpetéjű ­ikrek a NaPro Technológia-módszer segítségével születhettek meg. S hogy honnan tudjuk mindezt? A múlt év végén, az Új Ember kiadásában megjelent Gyermekáldás természetesen című könyv sajtóbemutatóján egy boldog házaspár lépett oda a kiadó képviselőihez. Az mondták, amiről a könyv szól, az velük is megtörtént, s erről beszélni szeretnének a nyilvánosság előtt is. Nem a szereplésre vágynak, csupán úgy gondolják, amiben részük volt, az bátorító lehet mások számára, akik természetes úton szeretnének gyermeket, de valamiért nem érkezik a baba. Budapesti otthonában kerestük fel a házaspárt, hogy mondja el történetét. Amint beléptünk az ajtón, az édesanya és az édesapa, Schattmann-né Dunkel Kinga és Schattmann Ferenc együtt fogadott minket, arcukon várakozással teli mosoly, karjukon egy-egy kisbaba. Eszter és Bori érdeklődve emelgették a fejüket, tágra nyílt szemmel néztek ránk.

Schattmann Ferenc: Kétpetéjű ikrek, Esztike egy perccel hamarabb született, a húga, Borika mégis jóval nagyobb, és mozgékonyabb is.
Schattmann-né Dunkel Kinga: Császárral születtek, mert a végső stádiumban már far- és harántfekvésesek voltak. A vizsgálatok alapján valószínűsíthető, hogy mindvégig Eszti volt a kisebb, stabilabban tartotta a helyét, Bori pedig ide-oda forgott ott bent.

Milyen hangulatban ébredtek ma a kicsik?

D. K.: Jól vannak. Éjfél körül ettek, reggel hétkor keltek, ahogy általában mindennap. Hamarosan elalszanak, pihennek egy órácskát, azután tíz óra körül esznek megint.
Sch. F.: Igyekszünk tartani a ritmust: evés után játszanak háromnegyed órát, addigra elfáradnak, s akkor lerakjuk őket az ágyukba. Alszanak egyet, majd, ha úgy ébrednek fel, hogy nem telik el három óra az előző etetéshez képest, akkor még egy kicsit játszogatnak, s jön a következő étkezés. Ez így megy háromóránként.
Több ismerősünknél vannak iker gyerekek, tőlük tudjuk, hogy már az első időszakban érdemes hozzászoktatni a kicsiket a napirendhez – az ikreknél erre különösen oda kell figyelni, nem jó megoldás az „igényeik szerint” foglalkozni velük.

Eszti és Bori csendben figyelnek minket. Általában ilyen nyugodtak?

Sch. F.: Eszti az előbb még kicsit nyugtalanabb volt, ez érthető, hiszen tegnap kapták a negyedik havi kötelező oltásukat.
(A szülők az ikreket lassan az ágyikóikba fektetik. A beszélgetésünk ezek után a konyhában folytatódik.)
Sch. F.: Elcsendesedtek. Igaz, Bori még nem aludt el, annyira érdekli a világ, az ágyban is felemeli a fejét, néz ezerrel, és mosolyog.
D. K.: Eleinte két-három naponta átsírta az estét, azután semmi, mostanra kiegyensúlyozott baba lett belőle.
Az ágyban egyébként csak aludni szoktak, ha felébrednek, kitesszük őket a játszószőnyegre. Nem vagyok gyakorlott anyuka, de más szülők tapasztalataiból kiindulva azt látom, jó, ha azt szokják meg, hogy ha ágyba kerülnek, akkor ott alvás következik.

Most, hogy a babák már csendben pihennek, essen néhány szó Önökről is…

Sch. F.: A feleségem orvos, belgyógyász, én jogot végeztem, a közigazgatásban dolgozom. 2013-ban házasodtunk össze. Akkorra már mindketten kialakítottuk a saját egzisztenciánkat, nekem Székesfehérváron volt lakásom, Kingának Budapesten. Az ikrek születéséig Fehérváron laktunk, máig is az öreghegyi plébánia közösségéhez tartozónak érezzük magunkat. Azért is kezdtük ott a közös életünket, mert a főváros nyüzsgésétől távolabb, nyugalomban vártuk a gyermekünk érkezését. Kezdettől fogva vágytunk a gyermek­áldásra. De valami miatt a várva várt baba nem érkezett, és már több mint fél év eltelt.
D. K.: Nem voltunk már annyira fiatalok, amikor összeházasodtunk, azt gondoltuk, harmincöt éves kor felett, fél év próbálkozás után érdemes orvoshoz fordulni, elkezdeni a kivizsgálásokat. Már az esküvő körül megbeszéltük, ha nehézségek támadnak ezen a téren, nem indulunk el olyan utakon, amelyeket az Egyház nem javasol. Itt a lombikprogramra gondolok, amit természetesen már az első vizsgálatoknál felajánlottak a számunkra. Valaki pedig a petesejt-adományozást említette.

Hogyan került a látóterükbe a NaPro Technológia?

D. K.: Éppen ügyeltem a kórházban, amikor a kezembe került egy orvosi lap, amelyben megláttam egy cikket a NaPro-ról. Egy rövid kis interjú egy nőgyógyásszal. Elkezdtem keresgélni a témával kapcsolatban az interneten. Hamar megtaláltam, hogy kihez lehet fordulni. Az egészségügyi alapvizsgálatok eredményeivel már a NaPro-s doktornőhöz mentünk.
Sch. F.: Arról szól a NaPro, hogy az ember alaposan megismerje a szervezete működését, és ha valami rendellenesség adódik, azt kiszűrjék. Néhány probléma – a vas, a
D-vitamin nem megfelelő szintje, pajzsmirigyprobléma stb. – valóban előkerült. Meg kellett ismerni Kinga ciklusát is, amely minden nőnél különböző.
D. K.: A NaPro azt ígéri, hogy körülbelül egy-két év alatt feltárja és orvosolja a problémákat, és akkor minden esély megvan arra, hogy a várt gyermek természetes úton megfoganjon. Mi ezt az utat jártuk végig.

Mikor derült ki, hogy érkeznek a babák?

D. K.: Bálint-napon, 2017. február 14-én tudtuk meg, hogy babát várunk. (Az interjú éppen egy évvel később készült – a szerk.)
Sch. F.: Kinga azért kért időpontot a nőgyógyásztól, mert kicsit már aggódott. Fél év telt el azóta, hogy az orvos azt mondta, minden adott ahhoz, hogy a baba megfoganjon. Tulajdonképpen korábban jelentkezett az időpontra, csak időközben változott a helyzet, és már a várandósság valószínűségével mentünk a doktornőhöz. A helyzet az, hogy akkor már gondolkodni kezdtünk az örökbe­fogadásról is. Fehérváron egy évben csak kétszer van erre felkészítő tanfolyam, terveztük, hogy jelentkezünk.
D. K.: Eljött a február 13-a, és a Creighton-táblázatunk alapján számos jel arra utalt, hogy most valami változás következett be a szervezetemben. Ezért vért vettek, és megmérték a HCG-szintet. A doktornő azt mondta, ha 50 felett van, az nagyon szuper, és ismételjem meg majd két nap múlva, ha akkora megduplázódik, az már biztos jel. Másnap, február 14-én vetettem vért, 1000 felett volt ez az érték. Felhívtam az orvost, hogy akkor most mi van!? Meg kell ismételni? A válasz csak annyi volt: Dehogy kell!
Sch. F.: Nagyon boldogok voltunk. A várandósság időszaka az­után lényegében problémamentesen telt. A NaPro-ra jellemző módon az egészen korai várandósságtól kezdve végigkövették a folyamatot, segítettek, ahogyan az a Gyermekáldás természetesen című könyvben is olvasható. Mondták, hogy néhány hétnek el kell telnie, és akkor bejelentkezhetünk egy újabb időpontra, ez volt március 20-a. Na, ez az a nap, amit soha nem felejtek el! A várandósságra jellemző egészségügyi értékek egyre magasabbak lettek, s a doktornő azt javasolta, ne várjunk az ultrahanggal.
D. K.: Az ultrahangos vizsgálat közben meg is jegyezte: nem véletlen, hogy az értékek ilyen magasak, minden rendben van. Aztán egyszer csak megint megszólalt: „Húha, látok itt még egyet, na, megszámolom még egyszer; van itt egy másik is… ezek ikrek!”
Sch. F.: Nemcsak mi, hanem a doktornő is ujjongani kezdett, olyan boldog lett! Mondta, hogy az ikrek neki is ajándék, nem mindennapi a praxisában. Mi pedig Kingával fogtuk egymás kezét, nem tudtunk betelni az örömmel…
Amikor ez kiderült, visszanéztük a napot, hogy melyik együttlétből lettek. A NaPro-hoz az is hozzátartozik, hogy nagy pontossággal be lehet azonosítani ezt. Január 26-a volt, Szent Timóteus és Szent Titusz emléknapja, szóval két szent egy napon. Persze ezek után már azt is gondoltuk, hogy biztosan fiúk lesznek… Azután kiderült, hogy kislá­nyok, és mi ennek ugyanúgy örültünk.
Az első hónapok nehezebbek voltak Kinga számára, de azután jobban lett. Sokféle problémáról hallottunk ikervárandósság esetén, de ők szépen, rendben a harmincnyolcadik hétre születtek meg. Arra számítottunk, hogy természetes úton jönnek majd világra, így is választottuk meg a szülészorvost, aki ezt támogatta. Bori egyszer ugyan befordult, de azután visszafordult, és Eszti volt lejjebb. Az a helyzet, hogy ha mindketten, vagy az alsó baba farfekvéses, akkor a protokoll szerint csak a császárral történő szülés engedélyezett.

Gondolom, izgalmakkal, félelmekkel teli időszakot éltek meg a boldogság mellett.

D. K.: Azért is, mert a szakirodalmat olvasva hamar kiderült számomra, hogy ikrek esetén nagyobb a valószínűsége a szövődményes terhességnek. Derengtek emlékeim hajdani nőgyógyászati tanulmányaimból is. Volt min agyalni, aggódni. Más szempontból nézve: minden hét egy újabb győzelmet jelentett számomra. Rendben volt a cukrom, a vérnyomásom és minden egyéb is. Azután elérkezett a nagy nap, október 5-e.
Sch. F.: A szülészorvos mondta, hogy ez éppen a betöltött harmincnyolcadik hét, ő jelölte ki ezt a napot. Fehérváron van két, már felnőtt ikerpár ismerősünk, mind a négyen október 5-én születtek. Mondtam is nekik, hogy ezt a napot az ikrek nemzetközi napjává lehetne nyilváníttatni…
D. K.: Ehhez kapcsolódik egy érdekes momentum. A nagynéném nem hívő ember. Azt mondta, ő ugyan nem hisz Istenben, de az még­iscsak érdekes, hogy az édesanyja október elsején halt meg, a férje pedig október hatodikán, és most október 5-én két baba érkezett a családba.
Sch. F.: Emlékszem, szépen összeraktuk a cuccokat, és elindultunk a kórházba. Amikor már egyedül maradtam, próbáltam imádkozni, elővettem a Szentírást, és éppen azon gondolkodtam, hogy ez egy hosszú várakozás lesz, amikor egyszer csak a szülésznő megszólított: apuka, hozom az ikreket! Fogta a két anyaszült meztelen gyereket, és hívott, hogy segítsek, rátettük őket a mérlegre. Kinga még a műtőben. Más lehetőség nem volt, átadták nekem a két kicsit. Negyedórán át tarthattam őket a karjaimban; hozzám bújtak. Láttam, hogy az egyik szőkés, a másik meg barna hajú, szóval kétpetéjűek; megfogták egymás kezét, a másikat a vállamra tették. Néztek ki a világba, nagyon aranyosak voltak.

A barátokkal, a szűkebb-tágabb közösséggel milyen volt a kapcsolatuk a házasság­kötésük után, a várandósságig, majd azután, a szülésig?

Sch. F.: Utólag kiderült, hogy sokan imádkoztak értünk.
D. K.: Az az igazság, hogy nem nagyon akartunk erről beszélni, intim dolognak gondoltuk, volt negatív élményünk is ezen a téren. Egyszer az jött vissza, hogy azért nincs gyermekünk, mert még a karrierre koncentrálok. Ez nagyon-nagyon rosszulesett.
Két évvel ezelőtt húsvétkor Bakonybélben, a bencés atyáknál lelkigyakorlaton vettünk részt. A szer­zetesek biztattak, hogy lehet kérni imát, le lehet írni a szándékot. Leírtuk, és ők még be is azonosítottak minket a kérés alapján. Tavaly visszamentünk Bakonybélbe, és János testvérnek megsúgtuk, hogy bár talán még kissé korai erről beszélni, de úgy néz ki, hogy az ima meghallgatásra talált.
Sch. F.: A szerzetesek felajánlották, hogy továbbra is imádkoznak értünk. Egyébként a mi Creighton-oktatónk is szervezett imacsoportot a kliensei között. Az interneten rendszeresen kiosztották, hogy melyik héten melyik házaspárért imádkoznak.
D. K.: Utólag tudtuk meg, hogy éppen akkor imádkoztak értünk, amikor a gyermekeink fogantak. Ugyanakkor Székesfehérváron, az öreghegyi plébánia közösségében is imádkoztak értünk. A sekrestyés néni például külön számon tartja a párokat, akikért imádkoznia „kell”.
Kegyelemáramlásban indult el a gyermekeink élete.

Hogyan összegeznék, miben segített a NaPro Technológia?

D. K.: Azt senki nem ígérte, hogy mindenképpen megoldja a problémáinkat. Az egész megtett út arról szólt, hogy termékenyek vagyunk, csak elő kell hívni ezt a képességünket. Optimalizálni kellett a rendszert. Türelem és időzítés, ezek a kulcsszavak. Ennyit tud a NaPro, és nem többet, de amit ígér, az be is válik. Amikor megszülettek a babák, úgy éreztem, hogy erről tanúságot is kell tennünk.
Sch. F.: Hallottuk Veres András püspök úr augusztus 20-i beszédét, majd ősszel olvastuk, hogy hamarosan meg fog jelenni – a hozzánk hasonló helyzetben lévő házaspárokról szóló – Gyermekáldás természetesen ­című könyv. Elolvastuk a kötetet, zömmel lengyel házaspárok nyilatkoznak benne. Ugyanakkor már Magyarországon is egyre ismertebb ez a természetes módszer. Úgy gondoltuk, szívesen felhívjuk erre a figyelmet a példánkon keresztül is. Nekünk bevált.

(További tudnivalók a NaPro Technológiáról: http://csaladtervezo.hu)

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..