Már kisgyermekkorától kezdve pap akart lenni. Tanárai javaslatára és Orosz Pál karcagi káplán segítségével bekerült a karcagi református gimnáziumba. Az alsó négy évfolyamot itt végezte el. 1946 tavaszán Sütő Albert, aki Debrecenben volt domonkos házfőnök, lelkigyakorlatot tartott a gimnázium katolikus növendékei számára. Részben ennek hatására, illetve a vele kapcsolatos személyes benyomások és élethelyzete alapján Badalik Bertalan tartományfőnök közbenjárt az érdekében, hogy Budapestre utazhasson egy ismerkedő beszélgetésre. Kele Pál ekkor ismerte meg a Domonkos-rendet és az atyákat. 1946 szeptemberében a soproni Juliáneumba – a domonkosok kollégiumaként működő intézménybe – költözhetett. A soproni Széchenyi gimnáziumban végezte el a gimnázium ötödik és hatodik osztályát. 1948-ban, a rendkívüli helyzetre való tekintettel a rend felvette soraiba a hatodik osztályt végzett diákokat. Ekkor már érződött a kommunista diktatúra egyházellenes intézkedéseinek hatása, és elterjedt a rendek várható feloszlatásának híre.
1946 és 1947 szeptembere között Kele Pál hat társával együtt Budapesten elvégezte a noviciátust, majd visszatért Sopronba. A Juliáneumot időközben államosították, csak az emeleti rész maradt meg a kispapok számára, de az érettségire itt még felkészülhettek. 1948. június 13-án azonban hirtelen hazaküldték a növendékeket, mert az ország egyes déli vidékein a hatalom már megkezdte a rendek tagjainak összegyűjtését. A Domonkos-rend sem lehetett kivétel ez alól. Olyan hírek terjedtek el, hogy Szibériába hurcolják a szerzeteseket. A vezetőség tagjai úgy kívánták megmenteni a növendékeket, hogy hazaküldték őket szüleikhez.
Ezt követően a püspökök tárgyalóasztalhoz ültek a hatalom képviselőivel, aminek az lett az eredménye, hogy a szerzeteseket hazaengedték, de a rendeket feloszlatták. Nehéz helyzet állt elő Kele Pál életében is. Domonkos már nem lehetett, de mindenképpen pap szeretett volna lenni. Többször is hiába próbálkozott, a még működő szemináriumokban mindenhol betelt a létszám. Ebben az időben az állami vezetés határozta meg az egyes szemináriumi évfolyamok létszámát. Kele Pál többszöri próbálkozást követően végül is az akkor még részlegesen működő pécsi szemináriumban tanult, illegálisan befogadott szeminaristaként. Kele Pál később a győri szemináriumba került, ahol már legálisan folytathatta és be is fejezhette tanulmányait. Az elhivatottság végül meghozta gyümölcsét. 1954-ben Pécsett szentelték pappá. Idén június 28-án ünnepelte pappá szentelésének 60. évfordulóját. Papi működése mindvégig a Pécsi egyházmegyéhez kötötte, néhány kisebb települést leszámítva két nagy pécsi plébániát, a pécs-gyárvárosi Munkás Szent József-plébániát, majd pedig a belvárosi Gyertyaszentelő Boldogasszony-plébániát vezette nyugdíjba vonulásáig. Jelenleg is rendszeresen lát el lelkipásztori feladatokat. A pécs-belvárosi egyházközséghez tartozó, beöltözésre készülő világi domonkosok hatására 2013-ban maga is beöltözött, s idén február 2-ától első fogadalmas világi domonkos. Gyémántmiséje évében így teljesült a fiatalkorában fellobbant és azóta szunnyadó hivatás: hiszen domonkos lett. Isten éltesse hívei körében még hosszú ideig erőben, egészségben, kedves Pali bácsi!
A szerző világi domonkos
