Az aradi vértanúk emlékére

Fotó: Lambert Attila

 

Az 1848–1849-es szabadságharc leverését megtorlás követte: 1849. október 6-án Pesten kivégezték Batthyány Lajost, az első felelős magyar kormány miniszterelnökét, Aradon pedig a szabadságharc tizenkét tábornokát és egy főtisztjét. A megtorlásnak számos további áldozata volt, százak kerültek börtönbe vagy kényszerültek emigrációba. Az aradi vértanúk kivégzésének napját 2001-ben nemzeti gyásznappá nyilvánították.
A Katolikus Tábori Püspökség október 6-án idén is megemlékezést szervezett, amelyet a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Ludovika-főépületének Szent László tiszteletére felszentelt kápolnájában tartottak. Az eseményen megjelent Földváry Gábor, a Honvédelmi Minisztérium jogi és igazgatási ügyekért felelős helyettes államtitkára, Benkő Tibor vezérezredes, a Magyar Honvédség vezérkari főnöke; Holló József altábornagy, miniszteri biztos, valamint a Magyar Honvédség számos elöljárója. A szentmisén Bábel Balázs érsekkel koncelebrált Bíró László tábori püspök, Gyulay Endre nyugalmazott szeged-csanádi megyéspüspök és több tábori lelkész.
A szentmise előtt Berta Tibor, a tábori püspökség általános helynöke köszöntötte az egybegyűlteket. Hangsúlyozta, bár október 6-a eseményei megrendítőek, a történelem mégis az aradi hősöknek adott igaz­ságot.
Homíliájában Bábel Balázs kifejtette: az elmúlt százhatvannyolc évben sokféleképpen méltatták az aradi vértanúkat, szinte mindent tudunk róluk, ám gyakran sablonokat ismételgetünk. „Az emberek nem fehérek és feketék, hanem egyszerre jók és rosszak” – hangsúlyozta a főpásztor, és felelevenítette személyes kötődését az aradi vértanúkhoz. Mindig is büszkeséggel töltötte el, amikor olyan helyszínen járt, amely valamelyik szabadságharcos életéhez volt köthető: egri szeminarista korában például meglátogatta Lenkey János sírját. A papság körében köztudott volt az is, hogy Knézich Károly aradi vértanú árván maradt gyermekeiről Bartakovics Béla egri érsek gondoskodott. Az első megdöbbenés tápiószecsői káplánkorában érte Bábel Balázst, amikor a historia domusból megtudta, hogy a Tápió menti csaták idején a plébánián táborozó Damjanich János tábornok a falu ármánykodása következtében kivégeztette a tápiószecsői és a kókai plébánost. „Olyan hatással volt ez rám, mint amikor egy gyermeknek megmondják, hogy nem a Jézuska hozza a karácsonyfát – emlékezett vissza Bábel Balázs. – Ekkor megtanultam, hogy a XIX. század emberei nem Jókai Mór által ábrázolt regényhősök, akik csak jók vagy rosszak lehetnek, hanem hús-vér emberek: jók és rosszak egyaránt.”
Bábel Balázs érsek megemlítette, az aradi vértanúk utolsó óráiban lelki segítséget nyújtó papok és lelkészek visszaemlékezéseit, amelyek hősies és másokért szolgáló lelkületről tanúskodtak: Kiss Ernő utolsó szavaiban a fiatalokért való imádságra szólított fel; Leiningen-Westerburg Károly maga vigasztalta a megrendült lelkiatyát; Schweidel József pedig feszülettel a kezében halt meg, és arra kérte a kivégzésénél jelen lévő papot, hogy a keresztet adja át a fiának. Damjanich János a börtönben katolikus hitre tért, és utolsó üzenetében az aradi vértanúktól származó legszebb imádságot hagyta az utókorra. Bábel Balázs emlékeztetett arra is, hogy ez a lelkület nemzedékeken keresztül megőrződött az érintett családokban: Török Ignác szépunokája nem más volt, mint Brenner János rábakethelyi káplán, aki a kommunista egyházüldözés során szolgálat közben halt vértanúhalált.
A szentmisét követően a Ludovika-főépület dísztermében bemutatták a Közös küldetésben – Katona és lelkész az ember és a nemzet szolgálatában című könyvet. Bevezető gondolataiban Berta Tibor a Katolikus Tábori Püspökség nevében köszönte meg a kötetbe tanulmányt író szerzők munkáját, majd Bábel Balázs köszöntötte a könyvbemutató résztvevőit, köztük Boross Péter volt miniszterelnököt. Az érsek kifejtette: a könyv hiánypótló alkotás, magyar nyelven még nem jelent meg hasonló munka. Földváry Gábor helyettes államtitkár Simicskó István honvédelmi miniszter köszöntését tolmácsolta, és reményét fejezte ki, hogy a könyv az ifjabb generációk érdeklődését is felkelti majd.
Benkő Tibor vezérkari főnök a tábori püspökség munkáját is méltatta, mivel gyakorló parancsnokként megtapasztalhatta, milyen támogató hatással van a katonákra a tábori lelkészek jelenléte. Holló József altábornagy, miniszteri biztos annak a reményének adott hangot, hogy könyv olvasóihoz – elsősorban a katonákhoz – közelebb kerül majd a tábori lelkészi szolgálat, s a felismerést, hogy a béke semmi mással nem pótolható és nem helyettesíthető.
A könyvbemutató végén Bíró László tábori püspök mondott köszönetet a kötet létrejöttéért. Bíró László kifejtette, a kötet hiánypótló és egyszersmind úttörő mű: kezdet, amely folytatást kíván, nyitány, amely egymás felé közelíti a honvédelem szereplőit, hogy egyre jobban megismerhessék egymást és közös szolgálatuk természetét.

Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .