A tanulmányok igen különböző műfajú írások. Kálmán Peregrin a korszak teológiai szemléletét vázolja, hiszen az egyházkép kulcs a történeti valóság hiteles megközelítéséhez. A pártállam emberei is felhasználták e kulcsot. Máté-Tóth András a „hallgató egyház” ismert fogalmának hármas tartalmát elemzi: az elnémított, a szavait nem találó és csak a beavatottak számára megszólaló egyházét.
Több módszertani jellegű írás közül Szabó Csabáé arra figyelmeztet, hogy a XX. századi közép-európai diktatúrák és egyházüldözések összefüggésében kell látnunk közelmúltunk történéseit. A jugoszláviai, erdélyi, kárpátaljai és lengyelországi, hasonló, mégis különböző egyházüldözésekről átfogó képet adnak Harmath Károly, Tamási Zsolt és különösen Bohán Béla, Pucilowski József kiváló írásai. Az Állami Egyházügyi Hivatal és a belügyminisztérium együttműködéséről Soós Viktor Attila kutatása szól. Mózessy Gergely pedig betekintést ad az ÁEH egyházi beavatkozásaiba. Több tanulmány az „egyházi elhárítás” irányítóiról, állambiztonsági tisztekről rajzol képet.
Az értékes kötet tanulmányai közül szeretném kiemelni Bögre Zsuzsanna írását Besenyőtelek ötvenes éveiről. Ez a „mikrotörténeti megközelítés”, mint cseppben a tengert, láthatóvá teszi, hogy mennyire elválaszthatatlan az egyháztörténet a köztörténet megértésétől, hogy miként kell a különböző forrásokból képet alkotni, és hogy milyen máig ható, embertelen következményekkel járt a kommunista egyházüldözés. Sok-sok ilyen tanulmány és tanulmánykötet anyagából alkothat majd egyszer hiteles összképet egyház és világ a közelmúlt történetéről.
(Egyházüldözés és egyházüldözők a Kádár-korszakban.
Szerkesztette Soós Viktor Attila, Szabó Csaba, Szigeti László.
Szent István Társulat és Luther Kiadó, Budapest, 2010, 1800
Ft)
