„Még nagyon a folyamat elején járunk, de a római általános helynök, Angelo de Donatis bíboros már hozzájárult, hogy a Római Egyházmegye – ahol Arrupe atya elhunyt – megindítsa a boldoggáavatási eljárást” –idézi a generális szavait a spanyol jezsuiták honlapján július 11-én megjelent bejegyzés.
A hír lavinaként söpört végig a rendi és a rend iránt érdeklődő nemzetközi sajtóban. A beszámolók hozzáteszik, Arturo Sosa a találkozón arra kérte a spanyol provincia jelen lévő mintegy háromszáz tagját és munkatársát, hogy imádkozzanak az 1991-ben elhunyt általános rendfőnök boldoggá avatásáért, és ha hasznos információjuk van az Arrupe-tisztelettel kapcsolatban, akkor személyes közreműködésükkel is segítsék a folyamatot. „Valóban Krisztusban gyökerező és magát a missziónak szentelő, igaz ember volt. Életének legnagyobb csodája, hogy ma itt lehetünk” – fogalmazott Arturo Sosa.
Pedro Arrupe tizennyolc éven át vezette a Jézus Társaságát. Fő feladatának tekintette, hogy szerte a világon felkeresse a jezsuitákat (éppen negyven éve ő volt az első jezsuita generális, aki Magyarországon járt), és előmozdítsa, hogy a rend a II. vatikáni zsinat szelleméhez igazodjon. Kortársai visszaemlékezései szerint Pedro Arrupe az önmegtagadás és az ima embere volt, aki a szívén viselte a szegények és a kitaszítottak sorsát.
Pedro Arrupét az Egyház már Isten Szolgájának, azaz jelöltnek minősítette – ez a szenttéavatási folyamat első lépcsőfoka. Az eljárás során az illetőt ezt követően tiszteletreméltóvá, majd boldoggá, végül szentté nyilvánítja a pápa, amennyiben bizonyítást nyernek az érdemei. A folyamat részeként kivizsgálják, valóban elterjedt-e a hívek körében életszentségének híre, majd az életútjáról összegyűjtenek minden történeti és teológiai szempontból lényeges írásos forrást, és szóbeli tanúságtételek egész sorát vizsgálják meg. A boldoggá, illetve szentté avatáshoz szükséges egy-egy csodás esemény (például gyógyulás) bemutatása is. Erre utal az általános rendfőnök felhívása, hiszen azt kell majd bizonyítani, hogy az adott csoda Pedro Arrupe közbenjárására, a hozzá intézett imák révén következett be. A jezsuita rend részéről Pascual Cebollada SJ lett az ügy posztulátora, aki újságírói érdeklődésre elmondta, már meg is kezdte a száznál is több szemtanú, illetve az egykori jezsuita rendfőnök írásainak számba vételét.
Pedro Arrupe Spanyolországban, Baszkföldön született 1907-ben. Orvosi tanulmányokat folytatott, majd 1927-ben belépett a jezsuita rendbe. Mivel 1932-ben a második spanyol köztársaság elűzte a jezsuitákat, képzésére Hollandiában, Belgiumban, majd az Amerikai Egyesült Államokban került sor. 1936-ban szentelték fel, ezt követően orvosetikai doktorátust szerzett, majd a rend Japánba küldte. Huszonhét éven át szolgált a szigetországban, munkája során legtöbb idejét a szegények és az elnyomottak között töltötte, nemcsak misszionáriusként, hanem egy kis japán falu orvosaként is. 1941 decemberében kémkedés gyanújával letartóztatták a japán hatóságok, és harminchárom napon át magánzárkában tartották fogva. Szabadulását követően Hirosima egyik külvárosában, Nagacukában a misszió novíciusmestere lett. Nyolc rendtársával együtt túlélték az atomtámadást, és a jelöltházat szükségkórházzá alakítva több száz sebesültet láttak el. 1958-ban a japán rendtartomány első elöljárója lett.
1965-ben választották általános rendfőnökké. A szerzetesközösség 28. generálisaként a rendalapító után ő lett a jezsuiták második baszk származású elöljárója. Sokan emiatt is második Ignácként tisztelték, aki megújította, újjászervezte, szinte újjáalapította a társaságot a II. vatikáni zsinat szellemében. Arra biztatta a rendtagokat, hogy lássák meg Istent mindenben, és bátran szenteljék az életüket az érdeklődésüknek, tehetségüknek megfelelő szolgálatoknak, akár természettudományos, művészi vagy más világi területen is. Arra is figyelmeztette őket, hogy a holnap problémáira ne a tegnap válaszaival feleljenek. Ő alapította meg 1980-ban a Jezsuita Menekültszolgálatot, amely ma már csaknem félszáz országban működik, és mintegy negyvenmillió menekültnek nyújtott segítséget.
Arrupe 1981-ben egy fáradságos távol-keleti út után agyvérzést kapott, lebénult, és fokozatosan teljesen elvesztette beszédképességét. A jezsuita generálisok sorában ő volt az első, aki nem haláláig töltötte be tisztségét. Rendhagyó módon két éven át nem az általa, hanem a II. János Pál pápa által kijelölt helyettesei irányították a rendet, majd 1983-ban a 33. általános rendgyűlés Peter-Hans Kolvenbachot választotta utódául. Pedro Arrupe SJ 1991 februárjában hunyt el, földi maradványai a római Il Gesù-templom egyik oldalkápolnájában nyugszanak.
Mint Ferenc pápa egyik életrajzából tudható, Jorge Bergoglio és Pedro Arrupe szoros kapcsolatban álltak, s életútjuk több lényeges ponton is találkozott. 1973-ban Arrupe nevezte ki argentin provinciálisnak a jelenlegi pápát, aki nagyra becsülte és szellemi atyjának tekintette a rendfőnököt. Arrupe, mint bizalmi emberét, később Bergogliót kérte fel a zsinat utáni belső rendi feszültségek kezelésére.
Forrás és fotó: Jezsuiták.hu
