Mélyen hívő, tízgyermekes családban született. Plébániájukon 1929-től a Szent Keresztről nevezett irgalmas nővérek szolgáltak, akiknek jelenléte nagyban hozzájárult szerzetesi hivatásának megérlelődéséhez. Vonzotta az úgynevezett „keresztes nővérek” feltétel nélküli szeretet irányította élete. Már tizenöt évesen be akart lépni a rendbe Pozsonypüspökiben, de előbb ápolónői iskolába és egy radiológiai tanfolyamra küldték. 1936-ban kezdte meg a noviciátust, ekkor kapta a Zdenka nevet.
A fogadalomtétel után ápolónő lett Homonnán, majd a pozsonyi kórház radiológiai osztályán. Nagy odaadással, szeretettel és együttérzéssel ápolta a betegeket.
A kommunista hatalomátvételt követően feloszlatták a szerzetesrendeket, de Zdenka továbbra is a kórházban dolgozhatott. 1952-ben segített elmenekülni egy beteg, rab papnak, akit a Vatikánnak való kémkedés vádjával börtönöztek be, és a kórházból Szibériába akarták vinni. Zdenka altatót adott az őrnek, és az éjszaka folyamán néhány ember segítségével a pap sikeresen megszökött. Az ügy vizsgálata során Zdenka is gyanúba került. Egy munkatársa így emlékezett vissza: „Azt mondta nekem: »Tudom, hogy eljött az időm.«” Ennek ellenére néhány nappal később még három papot és három kispapot próbált megszöktetni a kórházból, de leleplezték és letartóztatták. Kegyetlenül megkínozták, meztelenre vetkőztetve teljesen összeverték. Tizenkét évre ítélték. Számos börtönt megjárt, mindvégig nagy alázattal fogadta a kínzásokat és a rossz bánásmódot.
Egy nap kórházba szállították, és leműtötték a melleit. Ő is észrevette, hogy a kínzások miatt maradandó sérüléseket szerzett, de nem mondták meg neki, mi a baja. Mikor megtudta, hogy az onkológiai osztályon van, rájött, hogy azért operálták meg, mert rákos daganatok keletkeztek a mellében. A kórházban reggeltől estig imádkozott. Egy ápoló így emlékezett vissza: „Amikor megkérdeztem tőle, kiért imádkozik ilyen buzgón, azt mondta: »Elsősorban azokért imádkozom, akik megkínoztak és megaláztak. Azt kérem az Úrtól, hogy lágyítsa meg a szívüket, hogy mással ne tegyék azt, amit velem.«”
1955-ben rossz egészségi állapota miatt szabadon bocsátották. A félelem légkörében azonban sem pozsonyi anyaháza, sem a városi kórház nem fogadta be. Egy nagyszombati barátnője vette magához, és az ottani kórházban kapott egy ágyat, mielőtt meghalt. 38 évet élt.
1970. április 6-án rehabilitálták.
