A konferenciát Görbe László piarista szerzetes nyitotta meg, majd Kopp Mária, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének igazgatóhelyettese A magyar társadalom lelki erőforrásai címmel tartott rövid előadást. Kiemelte, hogy a magyar társadalom számára a válság lehet az előrejutás záloga is, ha a pénztőke helyett a társadalmi tőkét helyezzük előtérbe. A bizalom, amely ezt a kiutat táplálná, az együttműködésen alapul, amely ugyan jellemzője a magyaroknak – ahogy az 1956-ban is megmutatkozott, –, a politika, a média segítségével mégis a félelem érzését erősíti a hírekkel, az elbizonytalanító intézkedésekkel és a korrupt magatartással. Az ‘56-os megtorlások között szerepelt a nemzetkép átalakítása az emberekben, amellyel örökre ki akarták irtani az együttműködés szellemét. A kiutat Kopp Mária a boldog családokban, a munkanélküliség felszámolásában, a bizalom visszanyerésében látja. Bogár László közgazdász Van kiút a hazugság és félelem globális zsákutcájából című előadásában arra buzdított, hogy vegyük észre: ötszáz év óta „pusztító birodalmi függésben élünk”, amely folyamatosan megakadályozza a nemzet felébredését. Ki kell lépnünk a globális birodalomnak való alávetettségből, többek között azzal, hogy valódi rendszerváltást, nemzetet védő alkotmányt hozunk létre, mert egy évtizedünk maradt a változásra. Az új kormányon múlik, hogy ezt az időt kihasználja-e, és felemelkedik-e az ország, vagy végzetesen elbukik – szögezte le Bogár László. Siklósi Beatrix újságíró előadásában a médiáról mint hatalmi ágról beszélt. Kiemelte: ma annak van a legnagyobb veszélye, hogy az emberektől elvették a tisztánlátást, a helyes ítélőképességet, az elhallgatással pedig a leghatékonyabb fegyvert használták fel a népbutításhoz. Szerinte a kiúthoz vissza kell állítani a valódi közszolgálatiságot, a nemzeti értékek előtérbe helyezését, és történelmünk fehér foltjainak feltárását. Éger István, a Magyar Orvosi Kamara elnöke egy olyan átfogó programot mutatott be a hallgatóságnak, amellyel meg lehetne állítani az egészségügy végzetszerű süllyedését. Az Orvosi Kamara elnöke hangsúlyozta: „Nemcsak az a kérdés, hogy meddig élünk, hanem az is, hogy hogyan.” Statisztikai mutatókkal támasztotta alá a tényt, hogy Magyarország az egészségügyi ráfordításokat illetően jelenleg Nigéria szintjén áll. A kiutat ebből a helyzetből csakis egy közcélú egészségpolitikával lehetne megtalálni, amely egyrészt sokkal több ráfordítást igényel, másrészt valódi célokat és alapelveket kell előtérbe helyezni, ez pedig „csak egy emberközpontú, nemzetközpontú és közcélú összpolitika részeként valósulhat meg” – mondta Éger István. Hoffmann Rózsa egyetemi docens, oktatáspolitikus Iskola, erkölcs, tudás című előadásával azt hangsúlyozta, hogy a továbblépéshez ismerni kell a társadalom állapotát. A felnövekvő ifjúság számára sok esetben már nem adatott meg az otthoni nevelő, szeretetteljes légkör, így az iskola az értékekről és az erkölcsről szóló alapvető tájékoztatás. Szerinte meg kell szüntetni azokat a jogszabályokat és törvényeket, amelyek a pedagógusok tekintélyét szinte teljesen megszüntette, és ami a pedagógusi munkát ellehetetlenítette. A másik fontos szabályozandó terület az oktatás tartalma. – A 2003-as Nemzeti Alaptanterv bevezetésével szinte teljesen felrúgták mind a magyar irodalmi kánont, mind általánosságban véve a magyar kultúra elsődlegesen fontos szerepét – folytatta Hoffmann Rózsa. – A szellem emberei legyenek a pedagógusok, ne szolgáltatók – tette hozzá az országgyűlési képviselő. Ángyán József agrármérnök, egyetemi tanár a mezőgazdaság előrehaladását a kizsákmányoló rendszer felszámolásával tartja elképzelhetőnek. Soltész Miklós országgyűlési képviselő egy családbarát politika felvázolásával hangsúlyozta, hogy nemzeti ügyként kell kezelni a családot, a gazdaságot, az egészségügyet és az oktatást, a közösségi és családi életre neveléssel és a kedvezmények újrabevezetésével pedig családközpontúvá kell tenni a fiatalokat. Balog Zoltán a szellemi, lelki megújulásról szólva rámutatott, hogy az emberkép megváltoztatásával lehet kijutni a mélyből. Szerinte a válságok a keresztény emberek számára lehetőségek, amelyek a felemelkedésre és a megújulásra serkentenek.
