Folyamatosan érkeztek a hátukon gitárjukat cipelő fiatalok a békéscsaba-erzsébethelyi templomhoz. Az igen jó hangulatú énekes reggeli tornát követően Bielek Gábor, az egyházközség plébánosa köszöntötte a résztvevőket. Kiemelte, hogy ahol van gitáros énekkar, ott a közösség megújul. Az atya emlékeztetett arra is, hogy míg egyes világi könnyűzenei irányzatok megpróbálják elszigetelni a fiatalokat Istentől és egymástól, addig a keresztény gitáros muzsika igazi imaközösséggé válhat, ahol együtt fohászkodik és énekel a szülő gyermekeivel. – „Ha a papnak nincsenek segítőtársai, olyan, mint a karó nélküli paszuly. Én örülök annak, hogy nem vagyok egyedül, időskoromra lelkes fiatalok vesznek körül” – utalt a plébános a Zenebarát Felebarátokra, akik évek óta színesítik a városrész hitéletét programjaikkal. A találkozón az énekkarok két-két dallal mutatkoztak be. Kivétel nélkül mindannyian hangsúlyozták, hogy számukra a zenélés nem művészeti produkció, hanem szolgálat, az imádság és a dicsőítés eszköze.
Délutánra a nap főszervezője, Földi László a budapesti imperfectum együttest hívta vendégül a Jézus szíve-templomba. Az egyetemi lelkészség fiataljaiból verbuválódott zenekarral többek között a városmisszión is találkozhattak a fiatalok, de rendszeresen zenélnek vidéki közösségekben is. Az együttes neve a „folyamatos jelenre” utal, kifejezve az evangéliumot: Isten volt, van és lesz – tudtuk meg Almássy Nonótól a formáció egyik tagjától.
A szentmisével zárult napon vendégként szolgált Kondé Lajos püspöki helynök, a szegedi fogadalmi templom plébánosa. A találkozó „hivatalos programja” mellett a résztvevőknek lehetőségük nyílott beszélgetésre, dalok cseréjére is, és a nap folyamán többször is összegyűltek kisebb-nagyobb társaságok, hogy a templompadban vagy éppen a tavaszi napsütésben egy-egy énekszám erejéig közösen dicsőítsék a feltámadott Krisztust.
