Az Ószövetségben a szabadság nem csupán megszabadít a rabságból, hanem egyúttal meg is hív a Kánaán tökéletességére. E szabadságfelfogást beteljesítve Krisztus sem csak megszabadít valamitől, hanem egyszersmind meg is hív valamire.
– Megszabadít a bűntől, és meghív a kegyelmes életre: „Mindenki szolga, aki bűnt követ el” (Jn 8,34), a régi ember a „bűn rabszolgája” (Róm 7,14). A bűnt az ember önerőből nem tudja legyőzni, rá van utalva a nagyobb hatalomra, Krisztusra. Ő megbocsátja a bűnt, lehetőséget ad az újrakezdésre, de mindenekelőtt erőt és világosságot ad a bűn megelőzésére. A bűn nyomaszt és megbilincsel, a bűnbocsánat hiánya pedig elsorvaszt. Életvezetésünkhöz szükségünk van a megszabadító feloldozásra, amelynek hatalma egyedül Istennél van. Krisztus megváltása által a Lélekben új emberekké válhatunk: „A bűntől megszabadulva az igazság szolgái lettetek. (…) Most azonban felszabadultatok a bűn alól, és Isten szolgái lettetek” (Róm 6,18–22).Krisztus „önmagát adta értünk, hogy minden gonoszságtól megváltson, megtisztítson, és jótettekben buzgólkodó, választott népévé tegyen” (Tit 2,14).
– Megszabadít a leírt törvénytől, és meghív a túlcsorduló szeretetre: Az, hogy Krisztus megszabadít a törvénytől, korántsem jelent törvénytelenséget, inkább csúcsmeghívást. Ahogyan a szerelem igényét sem lehet törvényekbe foglalni, úgy Krisztus hívását sem. A törvények (az ószövetségi és a mai morális törvények is) segítik, terelgetik, óvják a szabadságot, olykor meg is kötik, de az odaadás, a szerelem hőfokát nem írhatják elő. Amikor Krisztus felszabadít a törvény alól, akkor arra hív: „Tedd meg a törvényt, de nehogy azt hidd önelégülten, hogy Krisztus hívása a számodra csak ennyi. Mert nem törsz házasságot, még nem vagy jó házasember. Mert nem lopsz a munkahelyen, még nem vagy jó szakember.” Igényét a hegyi beszédben fogalmazza meg, amelyben nem a törvény eltörlésére buzdít, hanem annak túlcsorduló teljesítésére. Ez lesz a „szabadság tökéletes törvénye” (Jak 1,25), amely szabaddá tesz a legigényesebb szeretetre. A keresztény tehát minden előíráson és törvényen túl (nem pedig mellett!) „Krisztus törvényének van alárendelve” (1Kor 9,21).
– Megszabadít a haláltól, és meghív az örök életre: „Mert a bűn zsoldja a halál, Isten kegyelmi ajándéka azonban az örök élet Jézus Krisztusban, a mi Urunkban” (Róm 6,23). A bűn fizetsége a halál, ha azonban szabadok vagyunk a bűntől (s így a haláltól), szabadok vagyunk az új fizetségre, az örök életre: „Gyümölcsötök a megszentelődés, célotok az örök élet.” Krisztusban már nem félünk a test és az ego halálától. Biológiai és erkölcsi síkon is merünk meghalni a halálnak, élni a szeretetnek. A szabadság teljességét Krisztus ajándékozza nekünk: megszabadít, s egyben meg is hív a teljességre Őbenne. A szabadság célja nem önmaga, hanem a teljesség elérése.
