Hatalmas háló ez tehát, amelyet a nemzeti szövetségek és az úgynevezett Kolping-családok alkotnak. Ez utóbbiak az azonos helyen élők közösségei. Magyarországon három egyházmegye Kolping-családjai tesznek ki egy-egy körzeti szövetséget, amelyből négy van. Ezeket fogja össze a Magyar Kolping Szövetség, amely oktatási és szociális intézményeket, illetve támogatói szolgálatot is fenntart.
Adolf Kolping 1813-ban született a Köln melletti Kerpenben, egyszerű juhászcsalád negyedik gyermekeként. Kitanulta a cipészmesterséget, s ebben a szakmában dolgozott tíz évig. Huszonhárom évesen iratkozott be a gimnáziumba, közben pedig eldöntötte, hogy másfajta hivatást választ. 1845-ben szentelték pappá.
Elberfeldben káplánként ismerkedett meg az iparoslegények korántsem könnyű életével. Amikor áthelyezték Kölnbe, már fő céljának tekintette, hogy velük foglalkozzon. 1849-ben hét iparoslegénnyel itt alapította meg a katolikus legényegyletet, amely 1865-ben már huszonötezer taggal működött szerte Európában és Észak-Amerikában. A közös művelődés és az önsegélyezés megszervezésével segíteni akarta a fiatalokat, hogy – természetesen keresztényként – felelősen álljanak helyt a mindennapokban.
Magyarországon Kolping személyesen indította útjára az első közösséget 1856-ban, a pesti Belvárosi templomban, s idehaza most már több mint hetven Kolping-család működik. „Hogy tudjuk, mit kell tennünk, fel kell ismernünk a szükségeket” – szólt Kolping „jelmondata”. „Persze ma mások a szükségek, mint az ő idejében voltak, de egyáltalán nincs belőlük kevesebb” – mondja Bernhard Burger, aki szerint a mozgalom legfőbb feladata az emberek képzése, illetve továbbképzése. Ugyanakkor számos projektjük is van, amelyekkel a nehéz élethelyzetben lévőkön igyekeznek segíteni. A mozgalom egyébként jelen van Indiában, Chilében, Bolíviában, Litvániában és több afrikai országban is. Az ügyvezető igazgató vallja: „A Kolping egy történet – amelynek van jövője.”
Fotó: Kolping International
