A találkozó elején játékos formában kérdéseket intéztek egymáshoz, amelyek révén jobban megismerhették egymást: Kik a példaképeid? Emlékszel-e az első katekétádra? Szeretsz-e zarándokolni? Fogsz-e hit- és erkölcstant tanítani? Miért lettél katekéta? Mi volt ebben az évben a legnagyobb örömöd, kihívásod? Jó volt látni, hogy a különböző plébániákról érkezők érdeklődéssel fordulnak egymás felé, és úgy tűnt, megerősíti őket a mások tapasztalata.
„Számomra több újdonságot is hozott ez az év – mondta Horváth Zita, aki hat éve dolgozik katekétaként –, egy gimnáziumban tizedikeseknek tanítottam egyháztörténelmet. Eleinte tartottam ettől, de nagyon jó tapasztalatnak bizonyult. Az idén kellett teljesítenem az etikatanári gyakorlatot is. Bioetika volt a téma. Igyekeztem mindig »feldobni a labdát« a kérdésekkel, hogy a fiatalok elmondhassák a gondolataikat. Vigyáznom kellett, hogy ezeken az órákon ne beszéljek Istenről, ezért mindig felüdülést jelentett számomra a hittanóra.”
A beszélgetést záró hálaadó szentmisén Bárány Béla hitoktatási felügyelő hangsúlyozta: a katekéták azt a szeretetet és azt a hitet adják tovább, amelyet már korábban megkaptak. Minden szeretet az Isten szeretetéből fakad, mert az ő szeretete mindent megelőz.
