A teljes nyíltság és a korláttalan ismeret, a minden megmutatása és mindennek napvilágra kerülése végtelen távlatú vágy, csak a végső beteljesülésben lehetséges, ahol már nem félelmetes.
A katolikus imádságok közül az egyik leggyakrabban mondott Az Úr angyala kezdetű. Az Üdvöz légy, Mária imádságból ez a forma füzért alkot, melyet három evangéliumi láncszem köt össze. Az angyali üdvözlet, amely kijelenti, hogy Mária a Szentlélektől fogant, Mária teljes igenje és beleegyezése, majd a megtestesülés kijelentése. Az imádságfüzért egy könyörgés zárja le, amely hálát ad a megtestesülés titkának megismeréséért és az ajándékában való részesedésért. Az Úr angyalát naponta háromszor imádkozzák, a reggeli, a déli és az esti harangszókor. Az imádságot mai formájában V. Piusz pápa vezette be 1571-ben Németországban, nem teljesen függetlenül az európai kereszténység törökök ellen vívott küzdelmének lelki támogatásától. A római Szent Péter téri „angelus” imádságot II. János Pál kezdte el 1978. október 22-én, amely hagyományt utóda is folytatta.
Az Úr angyala diszkrét imádság. Valamiről hallgat, valamit eltakar, ami az evangéliumi jelenet szerves részét képezi, s ami nemcsak Mária, hanem minden néven szólított bibliai személy esetében lényeges, bensőséges titok: a megdöbbenés, az értetlenség és a méltatlanság megnyilatkozását. Mária az angyal köszöntésére az evangélium szerint először zavarba jön, majd meg is kérdezi: „Hogyan lehetséges ez, hiszen férfit nem ismerek?” Mária fél, az angyalnak meg kell nyugtatnia: „Ne félj!” (Lk 1,26). Az úrangyala imádság diszkréten elhallgatja azt a teret vagy momentumot, amelyben Mária és mindenki más megérleli és meghozza döntését, és hitében az ígéretre hagyatkozik.
Az ember igényli a diszkréciót, a vallásban is, a lelkiségben is. A végső beteljesedésben, ahol majd színről színre lehet látni, az ismeret világol, és Isten lesz minden mindenben, ott már nem lesz szükség diszkrécióra. Addig azonban ez biztosítja a valláshoz olyan mélyen hozzá tartozó dilemma terét, a megértés és elfogadás idejét. A diszkréció igénye jelzi a személy egyediségét, önmagává válásának történetét. Érvényesítése csak akkor lehetséges, ha merjük gyanakodva fogadni a nyilvánvalóságok és egyértelműségek csalóka nyugalmát.
