Az Apostolok cselekedeteinek könyve szerint a Jézus feltámadását követő ötvenedik napon szállt le a Szentlélek Jeruzsálemben a hívőkre, szélzúgás és lángnyelvek leereszkedésének jelétől kísérve. Az esemény értelmét Péter hirdeti ki az összegyűlt sokaságnak, mire a „szívükben megrendült” hallgatók azt kérdik az apostoloktól: „Testvérek, mit tegyünk?” Péter pedig azt válaszolja: „Térjetek meg, keresztelkedjetek meg Jézus Krisztus nevében, és akkor megkapjátok ajándékul a Szentlelket” (ApCsel 2,37). Így is történik, és megszületik a keresztény egyház, vagyis a Jézus Krisztusban hívőknek a Szentlélek által betöltött közössége. Nemcsak a Szentlélek által osztogatott „ajándékokat” kapnak tehát a hívők, hanem magát a Szentlelket, vagyis a Szentháromság harmadik Személyét, aki bennük lakozik, és istengyermekségük jeleként hitre és szeretetre indítja őket. Ezért mondjuk joggal, hogy a Szentlélek Isten „legnagyobb ajándéka”.
János evangéliuma a maga sajátos módján beszéli el a Szentlélek ajándékozását. Szerinte Jézus már feltámadása napjának estéjén „jön” az egybegyűlt tanítványokhoz. A feltámadt Urat „látva”, a húsvéti öröm árasztja el a tanítványok szívét, Jézus pedig küldetésének folytatását bízza rájuk: „Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.” Ahogy az Atyaisten által küldött Jézust földi életében állandóan kísérte a Szentlélek, úgy adja most tovább Jézus ezt a Szentlelket tanítványainak: „Vegyétek a Szentlelket.” A Szentlélek három nagy szimbóluma a Bibliában a lehelet, a szél és a folyóvíz. János leírásában a lehelet szerepel, mégpedig magának a feltámadt Jézus Krisztusnak lehelete: az Atyaistennel együtt ő adja, küldi, leheli belénk a Szentlelket. Jézus ígérete szerint e Szentlélek nálunk marad, és bennünk lesz „mindörökké” (Jn 14,16–17). E naptól kezdve Jézus küldetését folytatva és a Szentlélek vigasztalásától támogatva járják a keresztények életútjukat a világ végéig, és menetelnek az örök élet felé.
