Vénusz haja
A vénuszfodorkák között akadnak kényes, csak szobában vagy üvegházban nevelhető fajok, hiszen ezek trópusi eredetűek. Ám van egy kerti faj, amely Észak-Amerikából került hozzánk: a páva-vénuszfodorka (Adiantum pedatum). Levélkéi ujjasan összetettek, és kemény, fekete nyelek mentén helyezkednek el. Nevét azért kapta, mert sötétzöld lombja szétterül, mint a pávafarok. Fél méter magasra nő, és szépsége akkor teljesedik ki, ha magában áll. Árnyékos, nyirkos helyre telepítsük.
Fodorkák meszes sziklákon
Azokba a kertekbe, ahol meszes a talaj és körülményes lenne a földcsere, ültessünk kövi fodorkát (Asplenium ruta-muraria) és aranyos fodorkát (Asplenium trichomanes). Mindkét faj megtalálható a hazai mészkőhegységek árnyas zugaiban. Ha sziklakertben nagyobb növények árnyékába telepítjük őket, sok évig gyönyörködhetünk bennük. Magas páfrányok, mint a hölgypáfrány (Athyrium filix-femina) vagy a királypáfrány (Osmunda regalis) akkor érvényesülnek a kertben, ha teret hagyunk körülöttük.
Ültetés, gondozás
A páfrányok kevés kivételtől eltekintve állandó nyirkosságot igényelnek. Némelyik faj már akkor is elpusztul, ha csupán egyszer kiszáradt a gyökérzete. Ugyancsak fontos a tápanyagban gazdag, mélyen megmunkált humuszos talaj. Ültetés előtt szórjunk az ültetőgödörbe tőzeggel dúsított földet! A fiatal növényeket gyakran öntözzük, különösen friss telepítés után. A töveket akkor érdemes szétosztani, amikor egymáshoz túlságosan sűrűn hajtanak a levelek. A bojtos gyökerű fajokat szét kell „tépni”, míg a gyöktörzset fejlesztő példányokat szét kell darabolni.
Fotó: Lovas Katalin
