Mindenszentek ünnepét ugyanis a pünkösd utáni vasárnap üljük meg, mintegy jelezve, hogy a Szentlélek kiáradása meghozta gazdag termését.
Térjünk azonban vissza a két szenthez, akikről november 1-jén emlékezünk meg. Szent Kozma és Damján az „ingyenes orvosok” címet viselik a bizánci kalendáriumban. Életüket azzal koronázta meg Isten, hogy halálukban is Krisztusról tehettek tanúságot: Diocletianus császár alatt elnyerték a vértanúi koronát.
Hírük és tiszteletük messze túlszárnyalta a földet, ahol éltek. III. Félix pápa a VI. században pompás kis bazilikát épített a tiszteletükre a római Forumon,nevük pedig bekerült a római misekánonba és a Mindenszentek litániájába. Valószínűleg népszerűségük az oka, hogy három Kozma és Damján nevű szent páros emléke is fennmaradt. Szent Kozma és Damján csodaszép példája azoknak a keresztény embereknek, akiknek hite áthatja egész életüket, akik számára nem „egyvalami” a templom, és „másvalami” a munkahely, hanem tevékenységük igehirdetővé, a mindennapok apostolaivá szenteli őket.
Érezzék a szent testvérpár hathatós közbenjárását különösen azok az egészségügyi dolgozók, akik a tevékenységüket nem éppen megkönnyítő, szegényes munkakörülmények és az olykor megalázóan kevés bér ellenére is lelkiismeretesen és odaadással végzik szolgálatukat, s ezáltal napjaink „ingyenes orvosaiként” tesznek az elesettekért.
