A kétszáz éve, éppen karácsony ünnepén született, 1850-ben mainzi püspökké lett főpap nevét beszédei a szociális válságról és általában a szociális kérdésekről már egész Európában ismertté tették. Műveltségénél fogva Prohászkához nyilván a német Ketteler állt legközelebb, de nem ő volt az egyetlen európai főpap, aki korán felemelte szavát a kapitalizmus visszásságai ellen. Gaspard Mermillod genfi és Edward Manning westminsteri érseket is kemény bírálatra késztette a lelkiismerete. Később ők hárman lettek az 1891-ben megjelent Rerum novarum enciklika előkészítői. Nemcsak történeti érdekesség, hanem az Európai Unió kezdeti eszmeiségére is rámutat az a tény, hogy a II. világháború utáni olasz kereszténydemokrácia vezető politikusa, Alcide De Gasperi, aki Mussolini diktatúrája miatt a vatikáni könyvtár védettségében dolgozott, 1931-ben Mario Zanatta álnéven kiadott tanulmányában azokról írt, akik a Rerum novarumot előkészítették. Idézte Ketteler püspököt, aki Marx ideológiájától merőben eltérő alapállásból indult ki: „Nem elég követeléseket megfogalmazni, hanem személyes, családi és polgári erények hozzáadására, takarékosságra és józanságra is szükség van.”
Ketteler hitt a piac kereslet-kínálat törvényében, a kapitalizmus pozitív tényezőiben. De követelte a társadalmi jogok védelmét, a munkások jogainak védelmére szabad társulások létrehozását. Ő lett 1871-ben a német Zentrum párt szociális programjának megfogalmazója. Ez nem a kapitalizmus, hanem a féktelen profithajszolás ellen, a szükségletek kielégítésén túlmenő, ellenőrizetlen termelés ellen emelt szót.
A főpap harminchét évesen – akkor ezt még engedélyezték – a frankfurti parlament képviselője lett. Híres mainzi beszédeiben azt hirdette, hogy az emberi szabadság és gazdagság záloga nem az önzés, a nyereség, a vagyon, hanem az adni és kapni tudás, a kölcsönös szeretet képessége, amely nélkül még a gazdag ember és a gazdag társadalom is szegény marad. 1860-tól szavait tettek követték: segítette a munkásegyletek, majd a keresztényszociális szakszervezetek szervezését.
1877-ben bekövetkezett halála óta a keresztény szociális program sokat gazdagodott, változott, el is árulták, továbbfejlődött, a II. vatikáni zsinat szemléletéhez igazodva kibontakozott. A világgal folytatott párbeszéd nyomán megnőtt a szociológia és közgazdasági ismeretek jelentősége.
A kétszáz éve született Ketteler püspökről, szociális eszméiről mégsem feledkezett meg a világ, sőt ma is becsüli úttörő munkásságát. Ennek egyik bizonyítéka Reinhard Marx müncheni bíboros érsek Christ sein heisst politisch sein (Kereszténynek lenni annyi, mint politikusnak lenni) című könyve, amely bemutatja a nagy szociális és reformpüspök ma is példaadó életművét.
