Az azonnali eredmény, az azonnali profitszerzés lázában él a világ. Pedig ez mindenféle természeti, társadalmi és isteni törvénynek ellentmond. Egy gyermek nevelésének például csak tizenöthúsz év múltán lesz hozadéka. Fel kell ismerni, hogy nem csupán az emberek irányítják az emberiség sorsát. Az dönt helyesen, aki Istent sem hagyja ki a számításból.
Nemesszeghy Ervin emellett arra is felhívja a figyelmet, hogy a jótett, az önfeláldozás követőkre talál, nyitottá teszi az embereket az erkölcsi értékek felé. A nyolcvanadik évében járó szerzetes meg is tapasztalta mindazt, amiről beszél; életpályája regénybe illő. Pécsen érettségizett a jezsuitáknál 1947-ben, egy évvel később be is lépett a Jézus Társaságába. 1950-ben a szerzetesrendek nagy részét felszámolták, a férfiakat a jászberényi gyűjtőtáborba hurcolták. Nemesszeghy Ervin megszökött, később a debreceni egyetemre került matematika-fizika szakra, de nem szakadt el a rendtől. Budapestre hívták, ott államvizsgázott 1956-ban. A forradalmat a fővárosban élte át, aztán Ausztriába s onnan Angliába távozott. Azt mondja, szinte szégyellték magukat a fiatal lelkészek a pesti srácok előtt, mert nekik – elöljáróik utasítására – távol kellett maradni a felkeléstől, nem adhatták életüket az ügyért. Megítélése szerint, történelmének egyik legnagyobb erkölcsi magaslatára emelkedett 1956-ban a nemzet.
A teológiát az angliai Heythropban fejezte be Nemesszeghy Ervin, ott szentelték pappá, majd tanítani kezdett és fizikai kutatásokat végzett: paramagnetikus sókristállyal dolgozott. A jezsuita rend elsősorban hithirdető, missziós tevékenységet végez, de iskolákat is tart fenn világszerte. Az úgynevezett szétszóratás éveiben, 1951-től 1990-ig, amikor itthon nem működhettek, sokfelé szolgáltak a magyar atyák. Többek között Kínában, Japánban és Dél-Amerika öt országában. Nemesszeghy Ervint 1978-ban Kanadába küldte az elöljárója, és 1990-ig Torontóban volt a novíciusok mestere. A rendszerváltást követően tartományfőnökként kezdte megszervezni a jezsuiták hazai közösségét, hazahívott huszonöt jezsuita szerzetest külföldről, és felkutatta az itthoniakat is. Utóbbiak közül jó néhányan egyszerű fizikai munkásokként dolgoztak. Új rendházat létesítettek Budapesten, a Sodrás utcában, gimnáziumot kezdtek működtetni Miskolcon, és a mindennapos lelkipásztori tennivalókba is bekapcsolódtak. A miskolci Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium igazgatója 1996-tól 1999-ig Nemesszeghy Ervin volt. Azt követően lelkigyakorlatokat adó atyaként tevékenykedett a dobogókői Manrézában, s onnan került jelenlegi állomáshelyére, Püspökszentlászlóra.
A múlt század derekán még négyszázötven magyar jezsuita volt, mára alig százan maradtak. Közülük sincs mindenki itthon, többen külföldi missziót látnak el. A Dél-Dunántúl egyetlen jezsuita fészke a Pécshez közeli Püspökszentlászló. Elöljárója ide helyezte Ervin atyát, aki az Életrendezés Házának vezetését annak alapítójától, a 2003-ban elhunyt Vácz Jenőtől vette át. Hétvégéken gyakran van teltház, egyre nagyobb az igény az elmélyült elmélkedésre, a visszavonulásra, a problémák, a lét, a hit átgondolására, lelkivezetővel vagy anélkül. Az épületben maximum negyven vendéget tudnak fogadni, az elhelyezés általában egyszemélyes cellákban történik. Nyaranta a fiatalok sátorozni is szoktak a kertben. Nemesszeghy Ervin meggyőződése, hogy az ember legfontosabb tennivalója az életrendezés. A vadkapitalizmus által gerjesztett feszültségek senkit sem hagynak nyugodni, amíg szembe nem néz önmagával. Meg kell választani azokat az elveket, amelyekből nem enged, amelyek szerint élni kíván valaki. Az Életrendezés Házának lelkipásztora abban segít, hogy a lelkigyakorlatra érkezők megtalálják a helyüket – és Istent a világban. Mert azt vallja: igazi értelmet életünknek csak az istenhit ad.
