Van-e még értelme a házasságnak?
Fotó: Lambert Attila

 

A „Szólj be a papnak!” mozgalom 2017 februárjában indult Debrecenben, a város felekezetei egy-egy lelki­pásztorának összefogásával. A kezdeményezés célja, hogy formabontó módon ismertessék a hit igaz­ságait olyanokkal, akik nem járnak templomba vagy gyülekezetbe, illetve bármilyen megfontolásból nem áll szándékukban, hogy „hivatalos” helyeken ismerkedjenek meg a keresztény hit igazságaival.
A lelkipásztorokat ezúttal a Szentendre Barátai Egyesület látta vendégül az általa szervezett Családok éve Szentendrén rendezvénysorozat keretében, a Pótkulcs bisztróban.
Hogyan vélekednek a szexualitásról a különféle felekezetek?
Steiner József szerint a szexualitást számos felekezet tabutémaként kezeli, annak ellenére, hogy a Szentírásban Isten több helyen kijelenti, hogy az szerves része az ember életének. Édes Gábor véleménye szerint a felekezetek sokat beszélnek a szexualitásról, mégsem nevezik nevén, sőt, inkább pironkodnak, ha a téma előkerül. Bécser Róbert megemlítette, hogy diákjai meglepően aktívvá válnak a hittanórán, amint a szerelem, a házasság és a család témaköre előkerül. Író Sándor Steiner Józsefhez hasonlóan kifejtette, hogy bár a szexualitás hozzátartozik az ember életéhez, mégsem merünk nyíltan beszélni róla, pedig nagy szükség volna erre. Ő maga lelkipásztorként a gyóntatások során gyakran szembesül ilyen természetű problémákkal, kritikus helyzetekkel, melyekben a pap sajnos nem tud segíteni.
A következő körben a lelkipásztorok az est címét adó provokatív kérdésre keresték a választ: Van-e még értelme a házasságnak? Steiner József leszögezte: ez a lázadó emberiség kérdése. A világot Isten teremtette, és joga van ahhoz, hogy teremtményei számára szabályokat alkosson. „Isten úgy tervezte el, hogy a szex az általa megáldott kapcsolatnak legyen a része – hangsúlyozta a lelkipásztor. – A házassággal elismerjük, hogy van egy Úr, és az ő alapelvei szerint szeretnénk élni a szexualitással.” Édes Gábor úgy fogalmazott: az est kérdésére neki a hittanosai adták meg a választ. A hitoktatás során ugyanis számos olyan fiatallal találkozik, aki súlyos sérüléseket hordoz. „Ezeknek a gyermekeknek szükségük lett volna egy jó családra, a szüleik jó házasságára” – fejtette ki.
Író Sándor szerint a holtomiglan-holtodiglan tartó házasság titka az, ha a férj és a feleség nem a holnapot tervezgetik, hanem mindig a jelen pillanatot igyekeznek megélni. Bé­cser Róbert Isten szerepének fontosságát hangsúlyozta, a csodálatos kenyérszaporítás történetét idézve fel: „Nekem csak egy kevéske van, de ha azt odaadom, akkor van mit megszaporítania az Úrnak.” Édes Gábor az előtte szólóhoz csatlakozva azt emelte ki, hogy egy igazi kapcsolat akkor lehet tartós, ha Istent is bevonjuk abba.
Ezt követően egy előzetesen beküldött kérdést válaszoltak meg a lelkipásztorok: Van-e nagy ő? Kiválasztott-e Isten valakit a számomra? Édes Gábor és Steiner József véleménye szerint Isten meg tudja mutatni azt, aki az ember igazi segítőtársa lesz. Bécser Róbert ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy a fogyasztói társadalom perfekcionista szemlélete miatt sokan irreális képet alkotnak jövendőbeli párjukról.
Ezután a közönség soraiból hangzottak el kérdések. Az első érdeklődő a házassági krízisekről érdeklődött. Stei­ner József szerint az élet kissé igazságtalan, hiszen a legnagyobb döntést akkor kell meghozni, amikor az ember még nagyon fiatal. Ezért fontos, hogy megfelelő támogatást kapjon a családtól, a gyülekezettől vagy a lelkivezetőktől. Édes Gábor ismét hangsúlyozta, hogy Istent be kell engedni a kapcsolatba. Bécser Róbert úgy vélte, ez a kép túlságosan is idilli, hiszen kevés az olyan ember, aki fenntartás nélkül engedi be a házasságába Isten kegyelmét. „Fontos beszélni arról is, hogy ennek a csatának vannak vesztesei is. Ugyanúgy kell szeretnünk őket, ahogy Isten tette: feltétel nélküli szeretettel. Ha a hajó elsüllyedt, nem hagyhatjuk a fuldoklókat a vízben: ki kell húznunk őket a partra.” Író Sándor szerint nemcsak a jegyesekkel kell beszélgetni a kapcsolatukról, hanem azokkal is, akiknek válságba került a házasságuk. Ezekben a helyzetekben kiemelten fontos, hogy ne akarjunk Istent játszani velük szemben.
A krízisek után a próbaházasság problémaköre került terítékre. Édes Gábor Pál apostol Efezusiaknak írt levelét idézte, mely szerint házasságkötéskor az ember elhagyja apját és anyját, párjához csatlakozik, és ketten egy testté lesznek. Rámutatott: az idézetnek két nagyon fontos üzenete van. Az első, hogy az ember szüleiről leválva megtalálja a saját identitását, a második pedig az, hogy társához jóban-rosszban ragaszkodjon.
A harmadik kérdező egy, a templomi esküvők esetében manapság egyre gyakrabban előforduló jelenséget hozott szóba: Mi történik akkor, ha az egyik fél nem hívő, a szentségi házasságkötést követően sem lesz az, sőt, a családját is távol kívánja tartani a vallásgyakorlástól? Író Sándor azt válaszolta, ő hisz az áldásban, és abban, hogy a kegyelem csodákra képes. „Meg kell adnunk a bizalmat ezeknek a pároknak, hiszen Isten is megadja” – tette hozzá. Bécser Róbert az édesapjáról mesélt, aki szintén nem volt hívő, felesége oldalán azonban megtért.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..