Ezért volna fontos állnunk, valahányszor imádságban fordulunk hozzá, amikor a pap a könyörgéseket vagy az eucharisztikus imát imádkozza, amikor a Kyriét vagy a Gloriát énekeljük, s ezért állunk fel az evangélium meghirdetésére, vagy amikor megvalljuk a hitünket.
Van, akinek az egészségi állapota, kora vagy valamilyen testi fogyatékossága nem teszi lehetővé, hogy álljon. Sajnos azonban a templomainkban központi helyet kapó padok arra csábítanak bennünket, akik megtehetnénk, hogy álljunk, hogy az istentisztelet közben is minél többet üljünk – pusztán kényelmi szempontok miatt. Persze az ülésnek is megvan a helye a liturgia logikájában, erről később majd szólunk is.
Keljünk föl tehát végre-valahára a Szentírás serkentő szavára: legyünk testünkben is azzá, akikké Isten lélekben tett bennünket.